Tóth Péter: Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálatai. Borsod vármegye, 1770 (Miskolc, 1991)

VÁLASZOK A KILENC KÉRDŐPONTRA

IV. Határunknak hasznos jó téteményi, hogy tűzi és épületre való fánk ingyen van, legelő mezőnk is tűrhető, fölgyeink rend szerént való trágyázással az életet meg termik. Szöllő hegyeink is vagyon, és uraság malma határunkon keresztül folyó vízen. Piarczra Miskolcira járunk, három mély földnyire, az hol is közelebb lévő alacskai és szentpéteri hegyeken kézi munkával pénzért dolgozni szoktunk. Pálinka korcsmánk is az uraság engedelmibül esztendőt által vagyon. Káros fogyatkozásunk az, hogy folyó vizeinknek ki áradása mind szántó földünkben, mind pedig réttyeinkben gyakorta károkat szokott okozni. V. Egy egész házhely után igen kevesen vannak, az kiknek mind öszve az egész határban 20 köblön felül való fölgyök volna. Többnyire pedig 16 s 17 köböl alá való földekkel bírunk, rétet ki két, ki epy szekérrel, .sarjút pedig ritkán kaszálhatunk. VI. Az uraság szolgálattyának nálunk semmi bizonyos rendi nem volt, hanem az uraság parancsolattya szerént minden bizonyos szám nélkül szolgáltunk, szántást, kaszállást, aratást, szüretelést s azoknak bé szállítását, udvar s építés körül való munkát marhások marhával, gyalogok kézi munkával vittünk véghez. Melyre nézve jövetelnek, menetelnek az úr dolgában való bé vételének helye nem volt. VII. Szántó földekből, szőllőkbül és méhekbül nyólczadot, bárányokbul pedig és sertésekbül tizedet adtunk. Szomszéd helységekben pedig hol hetedet, hol kilenczedet vésznek. Ezeken kívül semmi adózást nem teszünk, hanem esztendőnkint minden gazda egy tyúkot ád. VIII. Puszta ház hely helységünkben tuttunkra nincsen. IX. Az selléreken kívül az lakosok mind örökös jobbágyok vagyunk. Signatum Tapolcsány, die 4-a Julii, 1770. Fő bíró Suponyó Mihály. Tanáts beli Kriston Gábor. Antal Mihály keze x vonása. Antal Gergely keze x vonása. /LS/ BAZmLt. BmLt. IV. 501/b. XXII. I. 321. BÁNHORVÁT I. Ez előtt 1751-dik esztendőben az földes uraság által urbarialis regulatiónk tétetődött és az nemes vármegye által is helyben hagyatott

; melly szerént minden marhás gazda marhával, gyalog pedig kézi