Tóth Péter: Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálatai. Borsod vármegye, 1770 (Miskolc, 1991)

VÁLASZOK A KILENC KÉRDŐPONTRA

és minden egyes nyomásban -- ilyet hármat kell érteni -- körülbelül harmincegy pozsonyi mérőt vetett el a gazdák cselédeivel együtt; termékenyebb esztendőben pedig körülbelül kilenc szekér széna termő rétet kaszálhat. A második osztályú jobbágy vagy lakos négy marhás volt, a harmadik osztályú pedig két marhás, míg negyedik osztályú lakosokon a zselléreket kell érteni, akik a földeknek és a réteknek az előrebocsátottak szerinti arányában a hatod részét szokták használni. Sarjút pedig a réteknek a túlságosan terméketlen volta miatt soha nem lehet kaszálni. V. Robotot eddig soha nem szolgáltattunk, csupán az uradalom visszaváltásának a legutolsó idejétől fogva a kilenced és a robotok megváltása gyanánt a megkötött szerződés szerint 2500 rénes forintot fizetünk, s ezenfelül az újonnan építendő uradalmi épületek körül a lakosok fuvarozásra vannak kötelezve. Kézi munkásokat is adunk azonban, de nem kötelezettségből, hanem tisztán csak az uradalom iránti jószándékból . Ezen Kövesd mezővárosában pedig közülünk mindenki a határhasználat arányában tartozott teljesíteni ezt a szolgálatot. VI. Megjegyezzük, hogy nem minden helyen szednek kilencedet, hanem csak tizedet, s ahogyan a gyakorlat megköveteli, némely helyeken nyolczadot is szednek. Itt pedig, ahogyan fentebb kijelentettük, nem dézsmálnak és nem is dézsmáltak, hanem a kilencedet és a tizedet most készpénzen váltjuk meg. Ajándék címén jelenleg semmit sem adunk. VII. Jóllehet a mezőváros nincs telkekre felosztva, puszta jobbágytelek még sincsen, hanem a hely nagysága szerint oszlanak meg a külső és belső járandóságok, mindazt pedig, ami fennmarad, a mezőváros közös hasznára szántjuk és kaszáljuk. VIII. Valamennyi lakos, aki csak itt él, szabad elmenetelű, nem pedig örökös jobbágyi kötelezettségű. Ide csatoljuk ezenkívül azzal az alázatos tisztelettel, amellyel a koronauradalom iránt viseltetünk, az elmondottakon felül azokat a kiváltságleveleket is, amelyeket a kegyes emlékezetű szent királyok boc5ájtottak ki jóindulatúan ezen mezőváros megőrzése és további megmaradása érdekében: ha és amennyiben ezek számunkra használhatnak valamit, teljes tisztelettel és a legmélyebb alázatossággal kér-