Bánkuti Imre: A Rákóczi- szabadságharc történetének dokumentumai 1705 (Miskolc, 1990)

Dokumentumok

sága az midőn Török Országra bevitetett volna, Nagyságod fejedelmi Munkátzy várábul minket hatszázig való gyalogságot maga mellé levitetett vala, én akkor is Munkáczon strázamester voltam, és azoltátul fogva Török Országon is őnagysága hívségében megmaradván szolgáltuk; azután az török császár adott havasalföldi vaidának, megértvén penig Nagyságodnak szerencsés kijövetelét, onnét kérezettünk és öttvenig való haidú velem kijött, az többi Erdélyben generális Forgacz urunk mellett maradott, engemet elöregzett állapotomot nézvén, passussával elbocsátott. Jóllehet elbujdosásunknak idein Munkáczon üdvezült Fejedelem Asszony, Nagyságod Szerelmes Annya is sok grátiájával biztatott. Sok szenvedésemnek, nyomorúságaimnak előszámlálása ennyi üdőktül fogva nem szükséges, Nagyságtok szolgálattya s hívsége mellett szenvett rabságim is megvontak. Ennekokáért térdemre borulván alázatoson könyörgök, Kegyelmes Urunk tekincse Istenért az elébb számlált hívségében forgott állapotimot, és öregségben estemkor már valamelly pénzbéli adjutával megszegíttetni, mellyel élhessek, és mivel már hajdúságnak viselésére elégtelen vagyok, hogy egész életemet Nagyságod hív szolgálattyában végezhessem el, méltóztassék kegyeimessen valamelly jószágában helyheztetni, vagy végvárában rendelni. Melly adatandó kegyelmes grátiájit tellyes hátralevő életemnek fottáig állhatatos hívséggel megszolgálnom el nem mulatom. Kegyelmes resolútióját várván maradok Kegyelmes Uramnak mindenkor hív alázatos szolgája Tállyai Szűcz János m.p. /Külső címzés:/ Az Méltóságos Erdéllyi Fejedelemhez Felső Vadászi Rákóczy Ferenc Kegyelmes Urunkhoz őnagyságához alázatos supplicátiója Tállyai Szűcz Jánosnak. /Rávezetve a határozat:/ 186. Komornyikunk adgyon néki 15 /tizenöt/ tallérokat. Agria. Die 21 a Április anno 1705. F.Rákóczi m.p. Sigismundus Jánoki m.p. — Joannes Pápai m.p. Eredeti. OSZK Kt FH 1389/4. Pag.74-75. 78. Eger, 1705. április 21. A fejedelem a vármegyéhez utasítja Kováts Mártont, aki arról panaszkodott, hogy az apjától Borsod vármegye által elhordott bor és búza ellenértékét még most sem kapta meg.