Bánkuti Imre: A Rákóczi- szabadságharc történetének dokumentumai 1705 (Miskolc, 1990)
Dokumentumok
Méltósságos Magyarországi Főgenerális, nékem régi jó kegyelmes Uram . Isten Nagyságodat szegény hazánk vígasztalássára számos esztendeig szerencséssen éltesse, szívessen kívánom. Juthatott eszébe Nagyságodnak, az midőn ez elmúlt esztendőkben Tokaj alul való táborrul engemet seregemmel elbocsátott vala Nagyságod Prínyi Farkas urammal, az akkori nemes Zemlény és Ung vármegyékben gyülekezett magyar hadaknak egy corpusban való gyűjtéssére, az mint is seregem mellé 12 zászlós seregeket hajtottam öszve Nagyságod méltósságos pátenslevelei mellett, mely hadakkal akkor egy fordulást tévén, megvettük Vinna, Homonna, Sztropkó és Csicsva várát, akkor Prínyi uramnak vicéje voltam azon seregekben, mellyeket is Nagyságodnak Tokaj alá bépraesentáltam, mely 12 sereget is Nagyságod két részre osztván, hattá /így!/ sereget Andrási György uramnak, az hatot magaméval edgyütt Soós János uramnak adott Nagyságod, akkor oly kegyelmes disposítióval irántam az nemes ezer tisztei előtt, hogy kapitány uram után én legyek azon 6 seregben első főhadnagy, de mindhogy kapitány Sós uram akkor jelen nem lévén, s azon Nagyságod kegyelmes disposítióját nem értette, azért őkegyelme Barczi Sigmond uramot, mind jóakaróját tette vicekapitánynak, s mindeddig kapitány uramék velünk voltak s ide Erdély Országába bennünket békissértenek, de csakhamar idehattak, jóformában kimenvén Magyarországra Erdélybül, tűlünk s az ezertül elbúcsúztak, kiváltképpen Sós János úr, totaliter valedicálván, általláttuk, nem visseli tovább kapitányságot, mind mistani nehéz betegeskedésére s úgy más okokra nézve is. Barczi Sigmond uram is biztatott is, nem is bennünket, hogy közinkben júne, mert Szakmar vármegyei jószága elpusztulására nézve örömestebb otthon marad, ha Kegyelmes Urunktul megnyerheti, mármost ezen mi ezerünk fő s vicekapitány nélkül vagyunk mind árvák, semmi jó rend nem lévén köztünk, hat sereg fő s vicehadnagyi csak egymásnak panaszolkodunk. Azért régi jó kegyelmes Uram, Nagyságodat alázatosson kérem, engem igaz szolgáját méltóztassék illyen gyámoltalanságunkban consolálni, s több igaz szolgáihoz nyújtott kegyelmességébül ki ne rekesszen Nagyságod engem is, hanem ha egyébre nem, bár ezen hat seregben vicekapitányságra promoveálni s Méltósságos Fejedelem Kegyelmes Urunk őnagysága parancsolattya által promoveáltatni,
