Bánkuti Imre: A Rákóczi- szabadságharc történetének dokumentumai 1703-1704 (Miskolc, 1989)
Nagyságodat, legyen mind magamnak, katonáimnak contentuma, és az illy nyalkaságot zaboláztassa meg Nagyságod, mert ha vármegye vagyunk is, Nagyságod szolgái vagyunk, én ugyan ezzel az gaz állapottal Nagyságodat nem búsítottam volna, de becsülettel requiráltam, választ sem adott levelemre, megvallom, soha illy mocskos állapotban nem forgottam. Az barátokat"* kár nélkül hogy kiszállíttassam, lehetetlennek ítílem, míglen segícség nem érkezik, mivel feles német van az várban, és félő, hogy az szekerekben, javckban kárt ne valljanak. Az mely kimet leküldöttem, megvallotta itt, hogy harmadszor kímlelte volna meg ezt az hadat, elsőben, hogy Martoniban* lakozó Lovász István nevű két szekerét árpástul behajtották, ő volt az oka; másodszor: Besenyőben hogy kijöttek, akkor is elsőben megjárta az falut, az mint egynehányan reá ismertek, és az faluban kik vannak, úgy azután bennünket voltaképen megvisgálljon, kik vagyunk és mennyin, hogy relátiót tehessen Györki Páll és Usz Ferenc uraiméknak; ezeket semmiképen nem tagadhattja, mert készek vagyunk egynehányan reája esküdni, hogy előttünk így fateálta. Lakatos István urammal beküldöttem Varssny János nevű embert, ki is ez elmúlt napokban el lévén bocsátatva, hogy az eloszlott szendreiket hajcsa ide, az idő alatt hol járt, maga tudgya, tegnapelőtt az németek az csehi malomhoz kijöttek, látták bizonyos emberek, kik hittel készek mondani, hogy melléjek maga nyargalt, vélek beszélvén, nem ellenkezett azon németekkel. Minek előtte én ide nem érkeztem is, az itt levő had ellenkezvén az németekkel, ő odament, az fia közöttök lévén, vele beszélt, egy német sem bántotta, az többihez keményen lövöldöztek, az idő alatt, míg odajárt, nemcsak a szendreieket hajtotta ide, hanem Vislai András labancs/így!/ kapitány marháját hajtogatta, az is bizonyos hova és miért, adgyon számot róla, examináltassék meg és mások példájára tétessék árestomban. Maradván Kegyelmes Uram Nagyságodnak alázatos szolgája Baranyai András m.p. Meszes 30. 9bris 1703.
