Bánkuti Imre: A Rákóczi- szabadságharc történetének dokumentumai 1703-1704 (Miskolc, 1989)

mostani szerencsétlenségen /melly akármelly boldog állapotokban is magát közben vetni szokta/, meg ne ütközzék; sőt annyival is nagyobb szeretetit s készségét contestállja sokszori intimátióink szerint, tudván, hogy ki ki magának s nem másnak keresi a szabadságot, nem soldos által, hanem személly szerint kiki a Nemes Vármegyében insurgálván, siessen jönni táborunkra. Sőt a kik mezei hadaink közzül is a Nemes Vármegyében lappanganának, azokat a Nemes Vármegye magok zászlója alá serénységgel hajtassa, hogy így táborunk is ujjabb erővel megszaporodván, a mostan történt fogyatkozást Isten ő Szent Felsége segedelme által szerencséssen reparálhassuk. Most is mutattja /így!/ meg az Nemes Vármegye, menyire kívánta s kívánnja nemzetséges ügyünknek boldogulását, és ha inkább szereti-e Országunknak a törvénytelen uralkodás alól felszabadulását, mint sem továbra is végső veszedelmével öszveköttetett ellenségünknek birodalmát. Datum ex Castris Nostris ad Mocsonok positis, die vigesima septima Decembris, Anno Millesimo Septingentesimo Qvarto. F. Rákóczi m.p. Joannes Pápai m.ppa. /

Papirfölzetú , nagy kerek fejedelmi pecsét./