Seresné Szegőfi Anna: Adalékok Miskolc város közlekedésének történetéhez (Miskolc, 1988)
Bérkocsi, bérautó - taxi
tőséget is kidolgozták, új iparengedélyek kiadásának tilalmát és a meglévő iparok más névre történő átírásának tilalmát tartották célravezetőnek. Ez a megoldás azt jelentette, hogy a gazdasági viszonyok romlása miatt tönkrement taxisok helyére újabb iparosok nem kerülnek, így a "piac viszonyok" szabályozzák a létszámot . A panaszok között második helyre került a viteldíj 20 %-os csökkentése. A díjszabás leszállítása ellen már annak 1930. október 28-án történt bevezetésekor is tiltakoztak a taxisok. Tiltakozásuk alátámasztására szakértői vélemény keretében beterjesztették az üzemköltségeikről készített gazdaságossági számítást. A számítás szerint gépkocsinkint havonta 100 pengő költséget tesz ki a taxióra kölcsöndíj, a közúti adó, a forgalmi adó, a kereseti adó, a kocsi biztosítás és a helypénz. Ez az összeg a forgalomtól független állandó rezsi, ehhez számítandó még az üzemanyag költség, ezt a szakértő 150 pengőben határozta meg, évente megtett 18.000 kilométer után. A fenti két tételhez számítandó még a gumikopás, a garázsdíj, a karbantartási és javítási költség, a gépkocsi vezetők bére és baleset biztosítása, valamint a kocsik értékcsökkenése. A taxisok tapasztalata szerint egy gumi garnitúra 25.000 km után hasznavehetetlen, az új garnitúrát 600 pengővel számítva, a gumikopás havi 36 pengő. Az egyéb költségeket is beleszámítva, a gépkocsi vezetők bére nélkül az összes költség 345 pengő. Ami a bevételeket illeti, a havonta megtett kilométerekből 1500 km helybeli és 300 km vidéki fuvar, ebből leszállítandó a helyi fuvarok 30 %-a, mint üresjárat. Ezt a magas százalékot az indokolta, hogy a három legforgalmasabb állomás a Széchenyi utcán volt, ha a taxis folyamatosan akart fuvaxt szerezni, minden esetben visszatért ezekre az állomásokra, természetesen üresjáratban. Az érvényes díjszabás alapján a havi bevételt a szakértő 530 pengőben határozta meg. A gépkocsi vezetők bérére 106 pengőt számítva, a balesetbiztosításra pedig 12 pengőt, ezt hozzáadva a kocsi amortizációhoz, a bevétel éppen fedezi a kiadás. (A gépkocsik ára átlagosan 8000 pengő volt és az élettartamát 10 évre becsülték) A számítás alapján a szakértő levonta a következtetést:
