Seresné Szegőfi Anna: Adalékok Miskolc város közlekedésének történetéhez (Miskolc, 1988)

Utak, hidak, járdák

gait. A gyógyszerész jelentést tett a kő keménységéről, tömöttségéről, rióállóságáról és vegyi összetételéről, összességében alkalmasnak ítélte a bekecsi követ útépítésre. Amikorra a vizsgálatok befejeződtek, a munkára már csak egyetlen vállalkozó akadt, majd a részletes tárgyalások során ez a vállalkozó - Hendrich Henrik is visszalépett, nem volt hajlandó a város által kért bánatpénzt lefizetni. Végeredményként vállalkozó hiányában a város kénytelen volt Getto Gyula városi mérnök tervei alapján házi kivitelezésben megkezdeni a kövezést. A tárgyalások elhúzódása azonban azt is jelentette, hogy kiürült a város pénztára, eljárt az idő - július 8-án került sor a végső határozatra - így csupán a főutca egy 100-200 négyszögöles területén kezdték meg az építkezést "kísérli '(éppen", dubicsányi barna kőből. A vállalkozók és a város egyezkedése a legtöbb esetben nem végződött kudarccal. A pozitív példák sorában ismerkedjünk meg a Kazinczy és Kossuth utcai járdák építkezésével, 1894-ből.

16 A tanács által elhatározott építkezés során a Kossuth utca mindkét 2 2 oldalán készült összesen 789 m , és a víz levezetésére 157 m folyóka. A Kazinczy utcán a hídtól a Horváth utca és a Zárda utca 2 2 szögletéig összesen 340 m járda és 51 m folyóka. Mindkét utcán volt már gyalogjáró terméskőből, ezt felszedték és helyére betonjárda került. A munkát végző Sártory Oszkár vállakozóval részletes szerződést kötött a város. A szerződésbe belefoglalták a kötelezően előírt műszaki megoldásokat, így például: a régi terméskő réteget úgy kell felbontani, hogy azt a város újra fel tudja használni, a bontás után a területet földdel fel kell tölteni és "erős bunkózással" ki kell egyengetni. A felhasználandó anyagról is esett szó; a betonhoz tiszta Sajó kavicsot kellett használni, a kavics, homok és portland cement keverési arányát ugyan a vállalkozó határozta meg, de ha a mérnök szakmai kifogást emelt, az általa kért arányt kellett betartani. A biztonságot is szem előtt tartották, a munkát úgy kellett ütemezni, hogy egyik oldalon mindig szabad legyen a járda a közlekedésnek. Érdekes például, hogy 30 napig - a beton megkötésének végső határidejéig - a vállalkozó köteles volt őriztetni a területet, hogy meg ne rongálják a betont. A szépészeti bizottság az esztétikai szempontokra is figye-