Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

ig. Az erdőigazgatóság Miskolcra telepítésével viszont az erdőmérnökök száma fokozatosan nőtt, 1940-ben ezt a szakmát képviselték a legtöbben a mérnök társadalmon belül. 1940-1949 között az értelmiségi elit úgy alakult át, hogy a számok vagy nem követhetők nyomon, vagy már mást takarnak. Diósgyőr Miskolchoz csatolásával a műszaki értelmiség aránya megnő, de úgy, hogy a lakosság létszámával ez korántsem volt arányban. Ezért a foglalkozási statisztika az értelmiség számszerű és százalékos arányának drasztikus csökkenését mutatja. Emögött természetesen a polgári társadalom szerkezeti átalakítása is meghúzódik, nem beszélve arról, hogy 1949-ben már kimutatható a zsidó orvosok, gyógyszerészek, mérnökök és jogászok hiánya. A zsidóság aránya a tanárok között volt a legkisebb. A közszolgálati és szabadfoglalkozásúak arányát, az arányoknak a lakosság lélekszámához viszonyított változását az alábbi táblázat mutatja. A közszolgálati és szabadfoglalkozású alkalmazottak számaránya és százalékos aránya az összlakossághoz Miskolc Kereső és eltartott Arányok az összes lakossághoz 1910 51459 3 781 7,5% 1920 56 982 4 962 8,7% 1930 61 559 S 21 1 8,4% 1941 77 362 8 271 10,7% 1949 103 690 14 550 14,0% A táblázat adatai azt mutatják, hogy a XX. század első évtizedétől a közepéig megduplázódik a város lakossága. Az 1941. évi statisztika már Nagy-Miskolcban gondolkodik, amelynek lélekszáma 77 362 fő + Diósgyőré 26 539 és Hejőcsaba 5 036, összesen 108 937 fő. A közszolgálatban foglalkoztatottak adatai viszont csak Miskolcra vonatkoznak, így a másik két település lélekszámát nem vehettük figyelembe. 1949-ben viszont már Diósgyőr (Ujgyőr, Vasgyár és Pereces), valamint Hejőcsaba adatai változtatnak az arányokon. Ennek megfelelően a közszolgák száma négyszeresére nőtt, az arányok pedig megduplázódtak 1910 és 1949 között. Az arányok egyenletesen javulnak (nőnek) 1910 és 1930 között, 1930-