Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

kében.

86 Szabó Józsefet az ügyvédi irodától a pénzügyigazgatósági igazgató székéig vezette karrierje, s a többiekhez hasonlóan őt is a város szűk szellemi elitjéhez sorolták a szakértők. A jogásztársadalomból még Tódor Árpád (az államosított rendőrség jogászból lett első miskolci kapitánya), Tarnay Gyula, a város háromszor kinevezett főispánja (1913-1917,1918,1919) és Wittich Andor, a Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára munkássága érdemel figyelmet. Tarnay Gyula (1855-1929) a miskolci (akkor megyei) Erzsébet közkórház megépítésének engedélyeztetésében, valamint az első világháborús, Sajó-parti barakk-kórház felépíttetésében és működtetésének ellenőrzésében játszott fontos szerepet. (Utóbbi történetét 1916-ban megírta, s meg is jelentette.)

87 Wittich Andor (1877-1932) 1903-ban került a temesvári kamarától a Miskolci Kereskedelmi és Iparkamarához. Mint érdekvédelmi szervezet képviselője már főtitkárként vett részt a város törvényhatósági közgyűlésének munkájában. A kamara minden, a kereskedelemmel, iparral, bankélettel, idegenforgalommal kapcsolatos ügyeinek és ismereteinek tudója volt, így a főtitkár nemcsak fontos résztvevője lett a különböző bizottságoknak, hanem komoly jogi, társadalomgazdasági kiadványok szerzőjeként is ismertté tette nevét a korabeli Miskolc tudományos közéletében.

88 A jogvégzett „elif'-hez képest a pedagógus-társadalomból kevesebben kerültek a város „elit"-jébe. A tanárok száma 1910-1949 között 150-350 fő között mozgott, nem számítva ide az alsófokú iskolai tanítókat. A korszakban 5 gimnázium, 2 kereskedelmi szakiskola, 2 ipari szakiskola, valamint 5 tanítóképző működött Miskolcon. Mindegyiknek jelentek meg közleményei, évkönyvei. Ezekből nemcsak az iskola történetét, hanem a tanárok közéleti, publikációs, sok esetben magas színvonalú tudományos tevékenységét is megismerhetjük.

89 A tanárok közéleti, szakmai tevékenységének megvalósítására hatékony fórumként szolgáltak a művelődési, ze86 KŐRAKÓ B. - VÉR A. 1927. 209. p. 87 Tarnay Gyula, Soltész Nagy Kálmán (1844-1905) miskolci polgármester leányát vette feleségül, s közös kriptában nyugszanak az avasi református temetőben, a Latabár-kripta szomszédságában. Vö. DOBROSSY I. 2003. 256-257. p. «s Publikációinak listáját ld. KŐRAKÓ B. - VÉR A. 1927. 241. p. 89 CSORBA Cs. - GÁLLNÉ JAKÓ M. - TÓVÁRI J. 1989.