Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

A táblázatból megállapítható, hogy ki milyen jogcímen lett képviselő, s mi volt a foglalkozása. A jogcímet és az arányokat tör­vény határozta meg. A foglalkozási összetétel viszont megállapít­ható, amely 1929-től a póttagok behívásával a jobbratolódást jelen­ti, 1939-től a zsidó képviselők kizárásától az erősödő faj védelem, a jobboldali politika irányába történő elmozdulást mutatja. A bizott­ság 1919-1945 között változó tagjai egyötödének a foglalkozását nem tudtuk azonosítani. A városra jellemző kereskedelmet képvi­selik a legtöbben (16 fő), a hagyományos kézműiparosság még számottevő résztvevője a közügyek irányításának (12 fő), de a vál­lalkozói réteg (mérnök, építész, üzemvezető, lapszerkesztő) már arányának, súlyának megfelelően képviselteti magát (8 fő). A gyári mimkásság szerveződését mutatja, hogy az országgyűlési válasz­tások után a helyi irányításban is szerepet töltenek be. A rendőrsé­gi jelentések, vagy a helyi sajtó a Reisinger Ferenc és Rónai Sándor nevével fémjelzett, szociáldemokrata értéket vállaló mrinkásság számarányának növekedését mutatják. Egyébként ők is munkás­ként kerültek a közgyűlésbe. Az ún. birtokos nagypolgárság viri­lista képviselői háttérbe szorultak. Erdő-, földbirtokos, ingatlan­tulajdonos, bérlő „jogcímen" mindössze öten képviselik a század­forduló, még inkább a XIX. század világát. Valamennyi egyház képviselteti magát a köztestületben (7 fő), s számuk 1945-ben csak azért kevesebb egy fővel, mert a zsidó hitközség még nem szerve­ződött újjá, képviselőt nem delegált az új politikai városi testület­be. A tanügy és az igazságügy hasonló (13-13 fő) arányban volt jelen a város testületében. A tanügyet iskolaigazgatók, tanfelügye­lők és jogakadémiai tanárok képviselték, s közülük az egyházak­hoz hasonlóan volt olyan, aki az 1945-ös törvényhatósági bizott­ságnak is tagja lett. (Igaz, később mind Enyedi Andor, mind Zse­dényi Béla visszavonult a „városi" színtií politizálástól, vagy álta­lában a politikai szerepvállalástól.) Orvos és gyógyszerész 14 volt, de közülük heten virilistaként, hárman érdekvédelmi szervezet képviseletében, míg négyen választások eredményeként kerültek a testületbe. Az „ellenőrzött" és cenzúrázott sajtó fontosságára hívja fel a figyelmünket, hogy lapszerkesztőként, újságíróként négyen dolgozták végig a keresztény kurzus negyedszázadát.

Next

/
Thumbnails
Contents