Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)
NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM
a polgárság szerepét, s egy új társadalmi korszak meghatározó elemévé válik. A borsod-miskolci gyáripar összeomlásáig, három és fél évtized alatt „kitermeli" a saját értelmiségét, az elsőgenerációs mimkásértelmiséget, amely - az egyetem okán is - vagy visszakerül a gyárakba, vagy a közigazgatásba, később pedig a politikai szféra különböző területein találja meg helyét és teremti meg egzisztenciáját. Ennek a mimkás, bányász szakmaiságnak, életvitelnek a feltárásában, bemutatásában sokat segített a monográfia előtanulmányainak nevezhető, Diósgyőrről szóló - más fejezetekben már említett - sorozat. 38 Ebben a fejezetben szükséges vázolni azt a felekezeten, etnikai hovatartozáson túli, jelentős számarányú népességet, amely a városi társadalom perifériájára szorult. A barlanglakásokban, az avasi vagy a tetemvári pincesorokon élő, a város környékén telepeket alkotó munkanélküliekről van szó, akik között leginkább pusztít a korszak jellegzetes magyar betegsége, a legfőbb halálozási okként emlegetett gümőkór, a tbc. Igaz, a város szociálpolitikai ügyosztályai és a civil, karitatív szervezetek foglalkoztak e korszak szociális hálójának kifeszítésén, de nagyon kevés hatékonysággal. (A szociálpolitika helyett mégis itt tartottuk célszerűnek erről írni, hiszen a perifériára szorultak is részesei voltak a korabeli várostársadalomnak, „betagozódtak" a városképbe.) A monográfia korábbi korszakkötete foglalkozott a nők és az ifjúság társadalmi jelenlétével, beilleszkedésével. De ez még a főúri vagy polgári asszonyokról, karitatív egyesületekbe szerveződött hölgyekről szólt, s nem a munkássá váló nőkről és a munkás ifjúságról. A két háború közötti negyedszázadban a miskolci textilüzemek szívták fel legkorábban a női és a gyermek mimkaerőt. (Erről az ipartörténeti fejezetrészben részletesen írtunk.) A második világháború utáni fél évtized az, amely a nőket tömegestől belekényszeríti az ipari, sőt gyáripari tevékenységbe, s amikor a földosztás után azok szövetkezetté alakítása vetődik fel, a nők mezőgazdasági-ipari munkásként is megjelennek a város társadalmában. Új „karrierpályaként" jelenik meg számukra korszakunk vé38 Tanulmányok Diósgyőr történetéhez. A sorozatnak 1997-2007 között 18 kötete jelent meg.