Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

nelmi koncepció nélkül. Kisebb versei értékesebbek, szebbek. 46 évesen, leukémiában halt meg. A Reggeli Hírlapban tűnt fel, s a „népi írók" tehetségkutató áramlatától fűtve Kóródy Béla „fedezte fel" az első miskolci munkásköltőt, a „kazai bányászpoétát", Csapó Andrást (Sajókaza, 1895. máj. 10. - Ormosbánya, 1966. márc. 9.) mint „hallatlanul nagy tehetséget". Bányászcsaládban született. A tehetséges szegénygyerekek sorsát élte. Napszámos, majd csillés volt, rövid ideig katona, majd az első világháborű után a forradalomba „keveredett". Nem volt forradalmár, de szószólója a mrinkásoknak; s mint ilyen, „bélyeges" ember lett. A sajókazai Erzsébet bánya csődbe jut, ő munkanélküli bányász, éhező költő lesz. Verseit a nyomor, az ínség, a természet- és családszeretet ihleű. Hat elemivel (a helyesírást Simon Andortól tanulta), rendszeresen publikál a miskolci lapokban. Ott találjuk már a Csokor antológiában (1926), majd megjelenik első verseskötete (Fény a hegyek alól, 1928.), egy évre rá az Aranyárok. 1929-ben tiltott könyvet találtak nála, ezért május elsejéken csendőrök ellenőrizték. 1945-ben belépett a kommunista pártba. Rímtelen szabadverseiben meg-megcsillannak költői gyöngyszemei; ezekben keresetlenebb a kifejezés, és drámaibb az élmény. „A bányák mélyéről" lelke „szabadba sír", „Az ő tere: a bányamély", az ő napja: a lámpafény./ Míg társaim a sötét szénfalat repesztik, / addig én perceim nyugalmát áldozom életükért" - írja az Itt a rügyező erdő alatt c. versében. Utolsó köteteiben megjelent verseit (Vergődő emberek, ill. Virradat után ) az ötvenes évekre jellemző sematizmus, a szólamos szürkeség jellemzik.

580 Simon Andor (Sajókaza, 1901. - Budapest, 1986.) A nyakas kamaszköltő tizenhét évesen jelentkezett Kassák lapjában, a Má-ban (Vonagló falvak, 1918). A versírás mellett könyvelő, majd gépkezelő a sajókazai bányánál, aztán Pestre ment, csak hogy költő lehessen. „Munkáit az erősen töredezett expresszionista forma és tartalom, személy szerint August Stramm hatása jellemzi" - írta róla Kassák. A fővárosi lapok elismeréssel fogadták verseit, Hevesy Iván, Féja Géza, sőt Móricz Zsigmond is lelkesedett érte. „Csak a kínaiak tudnak így költeni - írja az Álomföld-ről a Nyugatban. S 580 Vö. ZIMONYIZ. 1987. 88. p., 102. p.