Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

vizsgálatok, kutatás, valamint a gyógyítás szakértője lett. (Laboratóriumi kutatásait védőöltözet nélkül végezte, hiszen ekkor még a sugárzás következményei nem voltak kiszámíthatók. Korai halálának is a sugárbetegség lett okozója.) Miskolcra 1923 végén került, s mint főorvos az Erzsébet kórház belgyógyászati osztályának lett a vezetője (1924). Ezzel egyidőben az államvasutak üzletvezetőségének és a posta betegbiztosító intézetének is főorvosa, utóbbinak megszervezője lett. Tanított a Miskolci Jogakadémián, törvényszéki orvostant adott elő. A borsodi és miskolci orvosok tudományos életének is szervezője volt, az Orvos és Gyógyszerész Egyesület elnökeként végezte munkáját. 1939-ig, Miskolcon tartózkodásáig Tapolcán ellátta a fürdőorvosi teendőket, miközben tapasztalatait gyakorta publikálta a helyi lapokban és a szezonális Tapolcai Fürdőújságban. 1939-től nevezték ki a budapesti MÁV-kórház igazgatójának, s 1943. augusztus 8-ig, 54 éves korában bekövetkezett haláláig itt dolgozott. Sírhelye és azon Medgyessy Ferenc (1881-1958) szobrászművész síremléke a mindszenti evangélikus temetőben lelhető fel.

485 FERENCZI SÁNDOR (Miskolc, 1873. - Budapest, 1933.) Orvos, neurológus, pszihiáter - olvassuk róla a Révai Új Lexikonában,

486 ami azért fontos, mert az 1960-as évek közepén, végén megjelent lexikonok még nem ismerték születésének helyét.

487 A Pszichoanalitikusok Nemzetközi Egyesületének alapítója, majd elnöke, az ún. fraudi titkos bizottság tagja Miskolcon született, s 1879-ig használta a könyvkereskedő édesapja, Frankel Bernát nevét. Öccse az 1877-ben született Károly volt, aki 1936-1939 között (apja szakmáját folytatva) töltötte be a Kereskedelmi és Iparkamara elnöki tisztét. Ferenczi Sándor így iskolai tanulmányait nemcsak a helyi iskolákban, hanem édesapja könyvesboltjában is végezte. Nyelvtudása s az orvoslás iránti vágya itt alakult ki benne, de tanulmányait 435.DOBROSSY I. 2003. 87-88. p. ill. B.-A.-Z. m. Lt. XXXII. 41. 1684. Fő munkái: Az antropin és a vas a gyomorfekély kezelésében. Debrecen, 1939., Az egészségügy tanítása jogászkérdésben. Miskolc, 1926., Elektrodiagnostica és elektrotherápia az utókezelésben. Budapest, 1920.; A központi szívszerekről. Budapest, 1942., Nagy-Miskolc. Reggeli Hírlap, 1931. december 25. 486 Révai Új Lexikona, VII. köt. 2001. 271-272. p. 487 Magyar Életrajzi Lexikon, I. köt. 1967.