Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

séget. A fővárosban gyógyíttatta magát, de Miskolcon hunyt el. Maradványai a tetemvári Deszkatemetőben nyugszanak.

482 NAGY FERENC (Igrici, 1880. - Mátraverebély/Igrici, 1937.) Iskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte - ahol apja községi jegyző volt -, majd Miskolcra került a református főgimnáziumba. Jogi tanulmányait Budapesten folytatta, s 1903-ban itt szerzett doktorátust. Borsod vármegye közigazgatásában kapott állást (1903), majd Miskolcon lett aljegyző (1904), s rövidesen főjegyző (1905). A megyei és a városi közigazgatás áttekintő ismeretében pályázott Szentpáli István távozása után - a polgármesterségre, amelyet egyhangúlag nyert el. 1912-1917 között állt a város élén, s ebből három év a háború okozta rendkívüli körülmények között telt el. A háború alatt elsődlegesen a város közélelmezésével foglalkozott, ezzel kapcsolatban dolgozott elméleti megoldásokon, s láthatta ezek gyakorlati használhatóságát, értelmét is. Közgazdaságilag kidolgozott elv alapján vásárolt a város 1913-ban egy 25 kh kiterjedésű szántóföldet (ún. Libermann-tagbirtokot), ahol bulgár-rendszerű kertészetet létesítettek a város ellátására. (A háború alatt a területet duplájára növelték.) 1914-ben az összes városi földeket (közel 400 kh) „házi kezelésbe" vonták, s ezen háborús gazdálkodást szerveztek. 1915-ben a város - Nagy Ferenc elgondolásának megfelelően - közélelmezési vállalatot is létesített. Számos olyan kis- és középüzem, vállalkozás kapott működési engedélyt, amely a város és a „köz" ellátását szolgálta. Miskolc a háború alatt „kórházváros" lett, 10 000 sebesült katona fogadására és ápolására kellett berendezkednie, s ezen kívül a Sajó-parton még működtetni kellett egy 3000 személyes „megfigyelő kórház"-at is. A városnak ez a népesség-túlterhelése kívánta meg a különlegesen szervezett élelmezést és szociális ellátást. 1917 végétől Nagy Ferenc elgondolásai végrehajtásához kinevezett főispánként szabad kezet kapott. Emellett az Országos Közélelmezési Hivatal alelnöki teendőit is el kellett látnia (ez csak főispáni megbízatása alóli felmentése után volt szakmailag lehetséges). 482 DOBROSSY I. 2003. 67-68. p. Fő munkái: A Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum Egyesület 1901. évi Évkönyve. Miskolcz, 1902., Emlékirat Miskolcz város önállósítása tárgyában. Miskolcz, 1906.