Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

nemzetközi hírű zenészekké váltak.

395 A Zenepalota a város irodalmi és közművelődési életének is fontos színterévé vált.

396 Gimnáziumok A gimnázium mint iskolatípus a két világháború közötti időszakban kétszer is szervezeti változáson ment át, a gyakorlati élet követelményeinek megfelelően. A Klebelsberg-féle 1924. évi, a középiskolákról szóló XI. tc. alapgondolata a középiskolák differenciálása és egyenlő jogosítása volt a felsőbb intézményekbe való belépésre. A törvény a gimnázium és a reáliskola közé egy új iskolatípust iktatott be, a reálgimnáziumot, amely az eddigieknél lényegesen több időt szánt a modern nyelvekre és a természettudományos tárgyakra. A Hóman Bálint minisztersége alatt megszületett 1934. évi XI. tc. a reáliskola fokozatos megszüntetését előírva a reálgimnáziumok megerősödését szolgálta, a vezető értelmiség, a diplomás tömegek képzésének igényével.

397 A két világháború közötti időszakban mindhárom gimnáziumtípus létezett Miskolcon és a fenntartás is ehhez igazodott, hiszen az egyházak és az állam egyaránt megtalálhatók a fenntartók között, s az állam ezen túlmenően jelentékeny szerepet vállalt az egyházi gimnáziumok üzemeltetésében is. Az iskolák államosítása után, s még 1949 előtt a teljes iskolarendszer ujabb, alapvető átalakuláson ment keresz Kii. (Miskolci M. Kir. Állami Hunfalvy János Reáliskola) Az első világháború végéhez közeledve a közoktatási miniszter arról tájékoztatta a város önkormányzatát, hogy az ungvári áll. főreáliskolát Miskolcra kívánja áthelyezni, ha a város közönsége befogadja. 1917 júniusában már közgyűlési határozat született arról, hogy a város díjtalanul megfelelő helyiségeket biztosít az iskolának és bútorzatot is, amíg a város által felajánlott telken az új iskolaépület elkészül. 1917. szeptember 20-án kezdődött el a tanítás a Deák Ferenc utca 11. szám alatti földszintes épületben Pech Aladár igazga395 VARGÁNÉ ZALÁN 1.1980.166.; 173-176. p. 396 DOBROSSY I. 2006. 336-339. p. 397 SZABÓ T. 1994. 559-560. p.