Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

tisták és (1916-tól az inkább politikai, mint egyházi okokkal magyarázható) mohamedánok törvényesen elismertté nyilvánítása mellett az egész Horthy-korszakban nem került sor újabb vallásfelekezet törvényesítésére. A rendszer „keresztény-nemzeti" ideológiájának megfelelően a történelmi keresztény egyházak, elsősorban a római katolikus egyház privilegizálására, céljainak az állam hatósági eszközeivel történő megvalósítására törekedett. A kisegyházakra gyakran görbe szemmel, „szektaként" tekintő történelmi egyházak érdekeit az állam gyakran igyekezett saját eszközeivel megvalósítani. Az 1920-as évek elejétől ezért igen sok hatósági zaklatásban, megkülönböztetésben volt részük a különböző kisegyházi (adventista, metodista, pünkösdista, jehovista stb.) miszszióknak. Az 1920-as évek elejétől a Belügyminisztérium és a rendvédelmi szervek kiemelt fontosságot tulajdonítottak az általuk a társadalom rendjét (valójában csak egyes nagyegyházi érdekeket) veszélyeztető tevékenység elleni fellépésnek. Titkos belügyminisztériumi, rendőrségi és csendőrségi akták, megfigyelések készültek istentiszteleteikről, lelkészeikről, híveikről, melyek az 1930-as évek vége felé egyre fokozódó hatósági szigorral, valamint a közvélemény kisegyházakkal szembeni előítéleteinek fokozásával párosultak. Az 1924-től folyamatosan kiadott belügyminiszteri rendeletek a következő fontosabb intézkedéseket foganatosították a kisegyházakkal szemben: az „el nem ismert vallásfelekezet (szekta)" hivatalos elnevezéssel illetett közösségeket nem felekezeteknek, hanem egyesületeknek tekintették, ezért valamennyi rendezvényüket külön be kellett jelenteni, az összejöveteleiket (elvben) csak saját tagságuk és csak 18 éven felüliek látogathatták, sajtótermékeiket, prédikátoraik tevékenységét szigorúan ellenőrizték stb.

310 A helyi történelmi egyházak gyakran voltak partnerei a kisegyházakkal szembeni fellépésekben az állami szerveknek (ez egyébként gyakran elvárásként fogalmazódott meg mindkét oldalról), de általánosságban elmondható, hogy a „szektaellenes" fellépésekkor a katolikus és református egyházak helyi vezetői az ökumenikus gondolatot az újabb keletű keresztény missziókra kiterjeszteni még nem tudták. A korszak egyik legnagyobb hatású 310 Ld. minderről részletesen: FAZEKAS Cs. 1996. passim.