Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

A két világháború között a Kárpátok podóliai, galíciai, bukovinai és máramarosi részeiről Miskolcra érkező zsidók jelentős része szintén haszid volt, többségük csatlakozott is a szefárd imaegyesülethez. Alig maradt fenn az összlétszámra vonatkozó forrás, annyit sikerült megtudnunk, hogy 1925-ben 154 családfő tartozott a szefárdhoz.

273 Népes famíliák élén álltak, de a számukat öttel-tízzel felszorozva is megállapítható, hogy az 1920-ban 11 300 lelkes miskolci zsidóságnak csupán kisebbségét tömörítette a szefárd imaegyesület. Reinitz József halála után a nagyhírű és szentéletű - korábban Borsán és Felsővisón rabbiskodó - Jakov Chaim Gottlieb, a „Jogel Jakov" szerzője volt a szefárd rabbi. Tekintélyét tükrözte, hogy híres jesivát

274 alapított az Arany János utcában. Tíz évig állt a miskolci szefárd élén, hatvanévesen hunyt el 1936-ban. Az imaegyesület nem választott utódot, a megboldogult fia, Gottlieb Juda látta el a rabbiteendőket egészen az 1944. évi deportálásig.

275 A szefárd közösség a soá után is fennmaradt. Korszakunk végéig (Chaim) Berger Henrik rabbi ülnök vezette az imaegylet szertartásait. A háború előtt Berger (7-1976) még nem volt rabbi, származásáról annyi ismert, hogy egy munkácsi eredetű haszid családban született, Sámuel nevű édesapja pedig üvegkereskedőként szerzett presztízst a famíliának. Rabbi ülnökké avanzsált fia 1945-ben jesivát alapított: tíz-tizenöt tanítványa között alig akadt miskolci születésű. Bóherjainak sorában tokaji, mádi, sátoraljaújhelyi, debreceni és makói fiúk is voltak. Hagyományosan 13 éves koruktól tanulhattak jesivában a zsidó kamaszok, de Miskolcon akkoriban 273 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1925/b. 31. dob. 274 A jesiva talmudot, annak magyarázatait és általában a halákhát (a hittörvények összességét) oktató „főiskolának" tekinthető, melyet egy vagy több mester, leginkább rabbi vezet. Elnevezése a héber jásáv („ül", „tartózkodik" jelentésű) szóból ered, tehát egyfajta bentlakásos tanintézet, kollégium. A tanulók, vagyis bóherek hagyományosan 13 és 18 éves koruk között élnek, laknak, tanulnak a jesivában. A bóher maga jiddis szó, jelentése nősülés előtt álló fiatalember. Az eltelt jesivaévek után családot alapítanak, a jobb tanulók tanári állást vállalnak, vagy három tekintélyes rabbitól hatórót szereznek és maguk is rabbiként működhetnek, ha valamelyik hitközség választása rájuk esik. A jesivák világáról viszonylag részletesen szól a szakirodalom, ld. pl.: DOMÁN I. 2001. 2?

5 PASZTERNÁK, R. S. 1970. 23. p.