Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

a második legnagyobb lélekszámú egyházközség volt a húszezres Nyíregyháza után. Nyíregyházán, Miskolcon és a kis létszámú Debrecenen kívül csak néhány százfó's falusi és mezővárosi gyülekezetek voltak az egyházkerületben. Ezzel a miskolci evangélikusság regionális jelentősége megnőtt. Eperjesről két nagyhírű intézmény költözött a városba: a jogakadémia és a tanítóképző. Bár szervezetileg mindkettő egyházkerületi intézmény volt, tanáraik és diákjaik révén megerősítették a miskolci evangélikusságot. A miskolci gyülekezet két világháború közötti demográfiai helyzetét és társadalmi összetételét tekintve ellentmondásos képet láthatunk. A fent említett szigetjellegen, a kisebbségi létből fakadó vegyes házasságok miatti veszteségek és talán a magasabb polgárosultsággal összefüggő kisebb gyermeklétszám miatt a gyülekezet számaránya a városon belül az országos aránynál is jobban csökkent. A vegyes házasság aránya a miskolci evangélikusok között 90% volt 1926-tól 1932-ig, míg a katolikusok között 60, a reformátusoknak pedig 50%. 1869-ben 7,3%, 1900-ban 5,7%, míg 1930ra 4,4%-ra csökkent a miskolci evangélikusok aránya. Míg a korábbi csökkenések csak az arányokban mutatkoztak meg, addig 1920-1930-ig a gyülekezet létszáma is csökkent 80 fővel. A két világháború között egy elöregedő gyülekezet képét mutatták a népszámlálások statisztikai adatai. Ezek az adatok mind a város többi felekezeténél, mind például a nyíregyházi evangélikusokénál kedvezőtlenebbek voltak. Az evangélikusok országosan is a legjobb mutatókkal rendelkeztek az iskolázottság területén, az izraeliták után kevéssel lemaradva.

176 Miskolcon is az evangélikusok között volt a legkisebb az analfabétizmus, és legtöbb a magasabb iskolát végzettek aránya. 1930-ban a miskolci evangélikusok 40,5%-ának volt legalább középiskolai végzettsége. A többi keresztyén felekezetnél ez az arány 20%, az izraelitáknál pedig 60% volt. Ennek, valamint a már két említett evangélikus főiskolának köszönhetően az evangélikusok társadalmi befolyása számarányuknál jóval magasabb volt a város életében. A két világháború között Borsod megyének volt evangélikus főispánja, a városi ügyvédi kamarának evangélikus elnöke és 176 BALOGH M. - GERGELY J. 1996. 222-226. p.