Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

fémjelzett posztmonarchikus rendszerhez több szállal kötődő katolikus egyház nem őrizhette meg idejétmúlt kiváltságait, jogosítványait, ám nem mondhatott le rendeltetéséből fakadó örök kötelezettségeiről. Az 1944 és 1949 közötti szovjetizálás

146 időszakában a kormányok deklarált célja volt az állam és az egyház szétválasztása. Ez pedig egyre inkább a Magyar Kommunista Párt értelmezése szerint valósult meg a gyakorlatban. A szovjet hadsereg felszabadító/megszálló tevékenysége nyomán az illegalitásból kilépő párt a Szovjetunió Kommunista Pártja mintájára alakult meg, s annak szellemiségét vette át. A marxi-engelsi-lenini ideológia eredendően istenhit-, vallás- és egyházellenes volt.

147 Az ateizmust napi politikai kérdésnek tekintő kommunista vezetők kezdettől fogva céljuknak tartották a vallás elleni küzdelmet, s amint lehetett, támadást indítottak az egyházak ellen.

148 A tételes vallásokkal és azok hivatott képviselőivel, a történelmi egyházakkal szembeni ellenséges beállítódás jól beleilleszkedett a kommunisták állandó céljába, a hatalom kizárólagos megragadásába és birtoklásába. A Magyar Kommunista Párt egyeduralomra törésének útján az egyházak (különösen a katolikus egyház) is leküzdendő akadályokat képeztek. A párt mindent elkövetett annak érdekében, hogy az egyházak (kiemelten a katolikus egyház) mozgásterét a lehető legnagyobb mértékben visszaszorítsa. Ennek elvi alapját a „klerikális reakció elleni harc" adta meg.

149 A „permanens forradalom" jegyében pedig a szavak értelmének bővítésével a „reakciósok" körét újra meg újra tágítani lehetett. Oszip Istvánnak, Borsod vármegye és Miskolc törvényhatósági jogú város főispánjának, a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetősége tagjának

150 1947 januárjában egy mezőkövesdi népgyűlésen elmondott szavai kellőképpen illusztrálják ezt az egyházpolitikát: „Minket különféle rágalmakkal illettek. Ránk fogják, hogy nem tűrjük a vallást. Mi igenis nem zárkózunk el a vallás elől, sőt Krisztus tanait mi is hirdetjük, csak mikor a papi köntösbe bujta146 ROMSICSI. 2002. 273. p. 1

47 Vö. KAHLER F. 2001.10-21. p. 148 SALAMON K. 1998.199. p. 149 KÖBELSZ. 2005.113. p. 150 Ld. Oszip István visszaemlékezése. Id. DOBROSSY 1.1997.108. p.