Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

valló reformátusokat kellene egyháztagoknak tekinteni, például csak ők vehetnének úrvacsorát stb., akkor is, ha ezzel elsősorban éppen a nagyvárosi gyülekezetek tagsága csappanna meg vagy alakulna át. Mindezt persze nem kiválogatással, hanem határozott bűnbánatra való felszólítással képzelték el. Reformot javasoltak az imaéletben, az éneklésben, és külön reggeli rövid istentiszteletet a növekvő számű gyári munkásságra való tekintettel.

93 Az 1928-ban két egyházközségből alakult Diósgyőr-Vasgyár újabb szétválasztása 1946-ban került napirendre. Hogy valójában miről is volt szó, az egyházmegye véleményéből kiderül: „örömmel vesszük tudomásul [a szétválás tervét], azzal a reménységgel, hogy a nagy egyházközségek részekre oszlása a mélyrehatóbb és bennsőségesebb missziói munkának fog szolgálni." Az osztódás csak a vagyoni kérdések tisztázatlansága miatt húzódott sokáig.

94 Miskolcon épp az egyházközségekre osztódás aprólékosan előkészített folyamata közben történt meg az egyik alapvető fontosságú egyházpolitikai esemény: az iskolák államosítása. A presbitérium 1948. május 24-én még vitatta az országos zsinat illetékességét e kérdésben, mondván, hogy az a helyi egyházakra tartozik, s elhatározták, hogy ilyen értelmű feliratot intéznek a zsinathoz. Az államosítás azonban május 31-re már ténnyé változott, a miskolci presbitérium pedig nem tehetett mást: megújította tiltakozását, és ragaszkodását intézményeihez, főleg a gimnáziumokhoz.

95 Jellemző és kissé tragikus is, hogy amikor 1948. november 11-én összeült a miskolci egyházközség presbitériumának utolsó együttes ülése, köszöntötték a 60 éves Enyedy Andort, Nagy József pedig a korábbi állami és egyházi főhatóságok részéről elhangzott - teljesítetlen - ígéretekről beszélt, majd így folytatta: „Az idő és az események átléptek ezeken a nyugtalanságokon, és a mai, történelmi 93 MA. Pr. jkv. 1947. október 1., október 29. Ami az éneklést illeti, Miskolcon nagyon hamar bevezették és megkedvelték az új, 1948-as szerkesztésű kis énekeskönyvet. Református Egyház, 1949. 5. sz. 23. p. 94 SRKLt. S.E. VII. 4/1. 95 MA. Pr. jkv. 1948. május 24., május 31., június 9. nem véletlen, hogy a „túl gyors ütemben megjelent államosítási rendelkezések" és ennek ellenére a lelkészi kar és a presbitériumok helytállása volt a központi motívuma Román Ernő esperesi beszámolójának is. SRKLt. R.D. IV. 5/4. (1948.)