Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

tést a fegyverropogás miatt nem lehetett rendesen megtartani.

73 A református lelkipásztorok helytállásának megkapó dokumentumai azok a jelentések, melyeket az ostrom alatti „pinceszolgálatokról" készítettek. Az óvóhelyen töltött többhetes időszak felértékelte az oda menekült lelkészek szerepét, s amikor december 4-én feljöhettek a pincékből, az öröm első hullámának csakhamar az orosz katonák kegyetlenségei vetettek véget. A rablások, fosztogatások, erőszakos cselekmények között a lelkipásztorok sokaknak nyújtottak lelki vigasztalást.

74 1945-ben, a XX. században már második ízben kellett egy sok szenvedést hozó háború után a miskolci református egyháznak a megújulás útját keresnie, és úgy tűnik, a kihívásokra ugyanazt a választ fogalmazták meg: az arctalan tömegegyház helyett az aktív evangéliumi élet felé fordulás programját. Enyedy Andor mellett a háború utolsó és a béke első éveiben nőtt fel egy olyan új, részben fiatal, tanult, külföldön is megfordult lelkészekből (Kóris Lajos, Szilágyi István, Nagy József, Tussay János, Csorba Zoltán stb.) álló generáció, mely évtizedekig meghatározója lesz az egyház arculatának. 1945-ben felértékelődött a lelkész-elnök, Nagy József szerepe, aki szenvedélyes hangvételű beszédeiben, igehirdetéseiben igyekezett ráirányítani a figyelmet a névleges egyház tagságban rejlő (és részben a vesztes világháború okozta szenvedésekhez és csalódásokhoz vezető) veszélyekre. Nagy József beszédeiből kitűnik, hogy a hamisnak bizonyult, az államra, politikai ideológiákra stb. támaszkodó magatartás helyett egyetlen dologtól remélte a megújulást: a fokozott keresztyén hitélettől. Enyedy Andort jelentősen lekötötték a püspökséggel járó feladatok, de ebben az időszakban is igyekezett figyelemmel kísérni a miskolci egyházközség életét, a régi aktivitással kapcsolódni az igehirdetés és a misszió munkájába. Egyházvezetői magatartásán túl jellemére is fényt vet két apróság: 1945 novemberében lehetővé tette Nagy János tanárnak, hogy igét hirdessen a Kossuth utcai templomban. Ez a lelkipásztor feladata lenne, ugyanakkor az egyetemes papság elve alapján világi személy igehirdetésére is 73 MA. Pr. jkv. 1945. április 21.; Református Egyházi Értesítő, é.n. [1945.] 2-3. p. 74 SRKLt. R.B. II. 6/8.