Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)
KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET
el az egyházban a személyes megtérésre, személyekhez szóló felhívást, az üdvösség öröm-üzenetét, zárják be éhes és szomjas lelkek előtt a Bibliát, torlaszolják el az ének és imádság csörgedező forrását, buzogó patakját." - írta, majd így folytatta: „Emberek okozták azt, hogy az egyház nem Krisztust tekinti fundamentumának, hanem az anyagi vagy jogi megalapozottságot, nem Istent tartja várfalának, bástyájának, menedékének, hanem személyes összeköttetések, társadalmi és politikai adottságok kihasználását; nem az Isten dicsőségéért való híven küzdésben látja időleges koronáját, tetőzetét, oromdíszét, hanem talmi világi tündöklésekben, kétes értékű emberi hivalkodásban." Itt kifejtett summázata tekinthető lelkipásztori ars poeticájának is: „Sokszor jut az egyház abba a kísértésbe, hogy magát földi vagyona gyarapításával, épületek emelésével, intézmények alapításával, pénze jó befektetésével, esetleg külső, gazdasági, politikai konjrmktűrák kihasználásával, lélekhalászattal, eszközökben nem válogatós térítésekkel erősítse, építse. Pedig ezekben a külső vagyoni vagy létszámbeli gyarapodásokban az egyháznak, mint lelki épületnek, mint Krisztus földi testének lerombolódása rejtőzik. Az egyház akkor épül igazán, mikor felépíti, vagy építeni kezdi egy-egy lélekben a belső embert, a Krisztusról bizonyságot tevő embert, mint ahogy a keresztyén anyaszentegyháznak első kőtéglája a Jézusról, mint Krisztusról vallást tevő Péter volt. Az egyház lelkekben épül, olyan lelkekben, amelyek naponként növekednek a hitben és a kegyelemben. Az egyház abban a lelkiségben épül, amely templommá szenteli az otthont, áldozó papsággá a családot, Isten gyermekeinek egymás boldogítására törekvő nagy családjává az emberi társadalmat." 18 Enyedy felfogásából és a miskolci egyházközség teológiai elveiből világosan kimutatható, hogy a két világháború közötti teológiai áramlatok közül a belmissziói irányzat gyakorolta itt a legnagyobb hatást, 19 hiszen az egyház vezetői nem kis energiát fordítottak arra, hogy az egyház tagjai ne tradicionális örökségként fogják fel egyháztagságukat, hanem belső meggyőződés és személyes Istenélmény alapján éljék meg azt. is ENYEDY A. 1941. 323-324., 328-329. p. 1 9 Vö. pl. BOLYKIJ. - LADÁNYI S. 1987. 53. p. stb.
