Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

nyű pusztítást végeztek a városban, melyet az egyházak esetében csak tetézett a „likvidáló" biztosok tevékenysége. A - különben is egy vörös zászlóalj elszállásolására kötelezett - református gimnáziumban például június 23-án járt a bizottság, lefoglaltak minden mozdíthatót, s még arra is kötelezték (sikertelenül) a vezetőséget, hogy az épület homlokzatáról eltávolíttassa a „ref." rövidítést.

7 A Tanácsköztársaság alatti és utáni helyzetről csak az 1918 karácsonya előtt megválasztott Révész Kálmán püspök értékelését idézzük fel. (A híres kassai lelkész püspökké választását egyébként a miskolci presbitérium is melegen támogatta.

8

) Révész a diktatúra után utólag igazolva látta félelmeit: „a vérszomjas szovjet uralom legelső feladatának ismerte az egyház és állam szétválasztásának kimondását, a vallásnak magánüggyé nyilvánítását, az összes iskoláknak a hozzájuk tartozó vagyonnal együtt kárpótlás nélküli kommunizálását, a vallásoktatásnak az iskolákból való kitiltását, az egyházi adózás eltörlését, az egyházi vagyon elvételét, a lelkészeknek állampolgári jogaiktól való megfosztását és mindennemű, úgy állami, mint egyházi forrásból eredő javadalmazásuknak azonnal való megszüntetését."

9 A proletárdiktatúrával kapcsolatos - később mértékadó - egyházi felfogását pedig így összegezte: „A szovjet kormánnyal egy olyan őrült politikai rendszer jutott uralomra, melyben nincs élet- és vagyonbiztonság, nincs szentsége a becsületnek, védelme a tisztaságnak, tisztelete a tekintélynek, hatalma a jognak és a törvénynek." Pontos diagnózisához csak azt tehetjük még hozzá: a püspök világosan látta, hogy az egyház hívei közül is milyen sokan csatlakoztak a Tanácsköztársasághoz, vagy legalábbis fogadták azt bizalommal és együttműködési készséggel. Révész bizonyára tényszerűen állapította meg, hogy a lelkészek közül viszonylag kevesen, a tanári, s különösen a tanítói karból azonban feltűnően sokan voltak, akik „belevetették magukat az eszeveszett forgatagba, sőt vezetők és irányítók akartak lenni abban." Ehhez képest meglepő és elgondolkodtató, hogy 7 CSORBA L. (szerk.) 1920. 3-4. p. 8 MA. Pr. jkv. 1918. december 8. Beiktatására: Miskolczi Napló, 1918. dec. 20. 2. p. 9 Révész Kálmán püspöki jelentése: SRKLt. HKF. I. 5/16.1920. július 1.