Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

a temetettségi arány 12%-os, tehát ha újra nyitnák, több, mint 10 kat. holdat lehetne folyamatosan használni, ill. ennyi területen érvényes a sírhelyek elévülése. A minden irányból megtört háromszög alaprajzú temetőben már nem volt meg a ravatalozó, kerítés sem övezte. A vizet, a villanyt kikapcsolták, s egykor burkolt útjait is „visszafoglalta" a természet. A sírok számát 15 000-re becsülték, tehát ekkor a legnagyobb temetője volt a városnak. 5000 sírt még kezeltek, s 10 000 sírhelyet minősítettek újra temethetőnek. Mivel temetési zárlat alatt volt a terület, javasolták annak feloldását.

393 Amikor a miskolci temetők zsúfoltságáról, néhányuk megszüntetéséről és egy új köztemető megnyitásáról tárgyalt a város vezetése, egy 1912-ben született közgyűlési határozat a következőképpen fogalmazott: „...köztemető céljára a Veresbugyikon, a Szentpéteri útvonal bal oldalán, a tanyai úton túl, a város tulajdonaként rendelkezésre álló és az annak folytatásában lévő - e célra megszerzendő - sík földterületet ajánlja."

394 A tervezett 70 kat. hold kiterjedésű terület ötszörte nagyobb volt, rnint a régi köztemető. A temetőben a sírméreteket, parcellákat, utakat már ekkor meghatározták, s közegészségügyi okokból kötelezővé tették a ravatalozó építését, hogy az általános gyakorlattól eltérően ne a lakóházakból történjenek a temetések. Az 1924-re elkészült terveket valamennyi miskolci hitfelekezet képviselői megtárgyalták, s „egyhangúlag állást foglaltak a köztemető megépítése mellett." A temető terveit Jakabfy Zoltán építész készítette, s az 1926-ig történő megvalósítás anyagi fedezetét az amerikai konszolidációs bankkölcsön jelentette. A város ekkor már Nagy-Miskolcban gondolkodhatott, hiszen a közgyűlés 17 temető bezárásával foglalkozott, s évente 1500 teme393 Itt jegyezzük meg, hogy erről a temetőről rendelkezünk a legkevesebb információval, adattal, fényképpel. A jelenlegi környezetben a sírok megközelíthetetlenek, nem fotózhatok. Ezért jelentett a miskolci temetők kutatásában komoly előrelépést, hogy 2003-ban előkerültek a XIX. századtól őrzött temetőkönyvek. A Magyar Országos Levéltár restaurálóműhelyében az erősen károsodott és fertőzött köteteket sikerült olyan állapotba hozni, hogy annak lapjairól digitális felvételek készülhessenek. A teljes anyag feldolgozása és kutathatóvá tétele még éveket vesz igénybe, de várostörténeti jelentősége már most, a feldolgozás előtt is felbecsülhetetlen. 394 Miskolczi Napló, 1913. július 15.