Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

A város kórházzá alakított középületeiben meghalt katonákat először a tetemvári köztemető egy kijelölt szalagtelkében temették el. (A jelenleg használt Hősök temetőjétől nyugati irányban, 150200 méterre található a ma már feledésbe merült „szalagtemető". A Hősök temetője így valójában nem egy, hanem két temetőt jelent. A szalagtemetőt, mint a bezárt köztemető egy részét azóta visszafoglalta a természet. S bár kis számban gondozott sírok, nagyobb számban sírjelek láthatók ezen a területen, a bezárás óta eltelt több, mint négy évtized után az egykori köztemető helye más fimkció kialakítására törvényesen is szabaddá vált.) A szalagtemetőben elhantolt katonák számát pontosan nem ismerjük, de egykét százas nagyságrendre gondolhatunk abból, hogy a város közgyűlése már 1915 elején a köztemető, az evangélikus és az ortodox temetők által határolt 6 000 D-ölnyi terület megvásárlásával foglalkozott. 1915-ben Sipos Sándor mérnök temetőtervet, 1916-ban Szűcs Sándor városi mérnök a környékre általános rendezési tervet készített. Kaszab Miklós budapesti műépítészt pedig felkérték a központi emlékmű és a temetőrend kialakítására.

371 Szűcs Sándor temetőterve nagyvonalú volt, s megváltoztatta a domb alja, ill. a Pece patak két oldalának beépítettségét. A Nyakvágón (később Pallós utcán), a Fábián utcán és az Árok utcán 61 telek, s azokon kb. 100 lakó- és gazdasági épület állt a teljes káosz, rendezetlenség állapotában. A főmérnök ezeket elbontva, a köztemető és a Hősök temetője délnyugati határát az Árok és Fábián utcák nyomvonaláig „engedte le". A főbejárat is a mai Dózsa György-Feszty Árpád-Bábonyi-bérc-Árok-Pallós u. csomópontba került volna. Innen délnyugat-északkeleti széles út indult, a temetőt középen átszelve a temető északi végében felállított emlékműhöz. A katonasírok parcellái az út két oldalán helyezkedtek el koszorúkat helyeznek el a temetőben. Dézsi János 1999-ben elkészítette a temető megtarthatóságának, a kegyeleti parkká alakíthatóság terveit. A pályázat nem volt sikeres, így a temető megmaradt emléktárgyainak a Hősök temetőjébe történő telepítése vált reálisan megvalósítható céllá. Azóta nem történt előrelépés, jóllehet a Sajó áradásai nemcsak rongálják, hanem lassan az utolsó emlékköveit is elmossák az egykori temetőnek. »i B.-A.-Z. mLt. IV. 1914.1841/1922., IV. 1914. 653/1918., IV. 1914. 572/1936.