Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

lati ideje messze átlépte a három évtizedes határt. (Minden temető parcelláiban ennyi idő eltelte után kezdődtek el az újra temetések.) Az 1910-es évekre a város határában és a belvárosban már 13 temető működött. „Egyes temetők, rnint különösen az avasi ref. temető és a városi köztemető zsúfoltak, mások előreláthatólag néhány év alatt megtelnek. Egyesek, mint a mindszenti ág. ev. és a római katholikus, valamint a Petőfi utcai református temető (ma a Vörösmar ty-lakó telep áll a helyén), értékes és sűrűn lakott belterületbe teljesen be vannak ékelődve és ez okból úgy egészségügyi, mint városrendezési szempontból kifogásolandók..." írta egy közgyűlési beszámolójában a XX. század elején Miskolc tiszti főorvosa.

363 A városi közgyűlés, a mérnöki hivatal iratai, valamint a sajtó gyakori írásai egyértelműen arra utalnak, hogy legkorábban az avasi református és a zsidó temetőket kívánták bezárni. A temetőbezárásokat összekapcsolták az Avas-rendezéssel, a hegy idegenforgalmi jelentőségével és lehetőségeivel, de leginkább egy új köztemető kialakításával. 1914-ben az avasi temetőben időszakosan megtiltották a temetéseket, s készen állt az új városi köztemető terve is. A temető helyét a Szentpéteri kapui országút mellett, a Veresbugyiknak nevezett dűlőben, a Tetemvár folytatásában jelölték ki. A 70. kat. hold terület - minden érvényes szabályrendeletnek megfelelően - 40 évre biztosította volna a kulturált, nagyvárosi színvonalú temetkezést. A terv megvalósításának „első" akadályát a világháború kitörése jelentette. A probléma viszont a háború után is megmaradt annak ellenére, hogy rendelkezésre állt a megvalósításhoz szükséges összeg is.

364 Ekkor viszont a közlekedés (a villamos kivezetése a temetőig) jelentett megoldhatatlan akadályt. Mire a villamosítási terv elkészült, kitört a második világháború. A hely azonban nem változott, s így történt, hogy az első tervtől annak megvalósulásáig hat évtized telt el. Ahová az 1910-es években tervezték, ott alakították ki az 1970-es években a Szentpéteri kapui köztemetőt. Egykor „befogadóképességét" négy évtizedre tervezték. Megnyitásától azóta közel négy évized telt el, s a városi köztemető mára egy, a terjeszkedéssel küzdő „alvó város" lett az élő város mellett, több mint 30 parcellájával. 363 Miskolczi Napló, 1913. július 15. 364 DOBROSSY I. 1996. 442-443. p.