Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

tömörített, de az elnök bejegyzése szerint „a felszabadulás óta a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezete Miskolci Csoportjához csatlakoztak". Ez adta a jogalapot arra, hogy az egyesület 1946-ban beszüntethesse működését. Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Miskolci Köre hasonló megoldást választott. Harsányi Sándor és Zsupán László tanárok a háború után szervezték meg a 60 tanárt összefogó egyesületet. 1947-ben viszont „átléptek" a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetébe. Szintén a háború utáni szerveződés példája az Országos Továbbképző Társaság Miskolci Kirendeltsége megalakítása a Széchenyi u. 22. sz. alatt. Az egyesület országos központját 1950-ben feloszlatták, így a helyben maradt csoport is felbomlott, s tagjai beléptek a pedagógus-szakszervezetbe. Női és ifjúsági egyesületek A dualizmus időszakát, de még az 1920-as évek végét is a szociális, jótékonysági célú, általában politikai, vagy közéleti vezető személyiségek nejei által vezetett női egyesületek jellemezték. Megfigyelhető a női és férfi egyesületek különválása. A női szervezetekben az egyházé a fő képviseleti szerep. A felekezeti hovatartozás és a szociális feladatvállalás összekapcsolódott a MANSZban, a görög katolikus, a római katolikus, a református, az evangélikus és az izraelita nőegyletekben, leányegyletekben, valamint az egészségvédő egyesületekben. A 13 női egylet többsége XIX. századi alapítású, korszakunkba a Szociális Misszió Társulat (1922), a Miskolci Református Leányegylet (1925), a Miskolci Nő- és Egészségvédő Egyesület (1924), valamint a bűnmegelőzésre, a fiatal bűnözők gondozására alakult Patronázsegylet (1922) alapítása nyúlik át.

203 Az egyesületek felszámolásáról készült összesítés már nem tesz különbséget nemek szerint, hanem a szakmai kötődés vagy az egyesület jellege alapján csoportosít. Ezért látszott célszerűnek összevonni a női és ifjúsági szervezeteket (egyrészt így követhető a monográfia korábbi kötetének rendszere, másrészt jól látszik a háború utáni átalakulás mélysége, egy új társadalmi elvárásnak való 203 MÁDAY L. 1929. 319-324. p.