Miskolc története 5/2. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

még az 1930-as évek közepéig állandósult a főispánnak küldött jelentések szerint.

150 A munkanélküliségnek együtt/járója volt a koldulás terjedése, amellyel nemegyszer viharos összecsapásoktól kísérve foglalkozott a képviselői közgyűlés és a kisgyűlés. Hodobay Sándor polgármester Reisinger Ferenc szociáldemokrata képviselő többszöri sürgetésére 1935 nyarán bejelentette, hogy elkészült a város „koldus-katasztere", amely több, mint 10 000 ínségellátásra szorulót és több száz koldust tüntetett fel, de a számbavétel nem jelentette a probléma megoldását.

151 A társadalom perifériájára szorultakról időnként megjelenő hírek között az 1930-as évek elején feltűnik, hogy a város nagyobb figyelmet fordít a rendőrségi jelentések ama részének, miszerint néhány év alatt Miskolcon 400 ember tűnt el, amelynek oka a társadalmi helyzet kilátástalansága.

152 A két háború közötti miskolci sajtó terhes a hajléktalanok és a nyomortelepek lakóinak problémáitól, kilátástalanságától. Egy éjszakai ellenőrzés jegyzőkönyve szerint a Zsolcai kapu térségében elhagyott üzemi csarnokokban, színekben nagy tömegű ember tanyázik. „Munkaképes alig van közöttük és ezek is legfeljebb a búzatéri piacon, mint alkalomszerű hordárok időnként néhány fillért keresnek. ...Ez a hajléktalanokból és nincstelenekből álló embercsoport egyébként erkölcsi és rendészeti szempontból igen fegyelmezett életet él. Maguk közül főnököt választanak, aki rendelkezik fölöttük és aki igazságot szolgáltat szükség esetén, egyben ő osztja ki a helyeket az éjjeli szállásnál, ami azért sem közömbös, mert a standbeli, a statusbeli hajléktalannak joga van a csoport közepébe feküdni, és így több meleget kap, mint aki a csoport szélére kerül. ... de idegen koldust nem tűrnek meg maguk között."

153 A történelmi Miskolc határrészein, de az Avason és tetemvári, bábonyibérci pincesorokon a XX. század elejétől voltak, területben növekedtek a nyomortanyák, a pincelakások, s ezeken nem változtatott sokat az 1920-as, 1930-as és 40-es évek ínséglakás-építési programja sem. A Sajó-parti és Vay úti első világháborrís kolerakórház barakkjait ínséglakásokká alakították. 1920-ban a Baross 150 Reggeli Hírlap, 1928. december 12. isi Reggeli Hírlap, 1935. április 28. 152 Reggeli Hírlap, 1932. július 21. 153 Reggeli Hírlap, 1932. február 27.