Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

VÁROSPOLITIKA, KÖZTÖRTÉNET

lem, a zsidókérdés és a földreform állt. A zászlóbontásnak sem forrásanyaga nem maradt, sem a korabeli sajtó nem tanúsított fokozott figyelmet. A zsidókérdésben ekkorra már kiéleződtek az ellentétek. Reisinger Miskolcon választói előtt arról beszélt, hogy „a szociáldemokraták szerint zsidó-kérdés nincs, a pártból nem volt zsidóeltávolítás, mert ők nem ismernek ember és ember között különbséget. A zsidóság esetében csupán gazdasági problémákról lehet szó, amelyet a keresztény diplomás ifjúság elhelyezkedési gondjai gerjesztenek és tartanak felszínen."

175 Ezzel szemben Eckhardt Tibor, amikor a Házban Teleki Pál megtartotta miniszterelnöki programbeszédét, hozzászólt, s abban kijelentette, hogy a Kisgazdapárt önállóságát fenntartva kész támogatni a Teleki kormányt programja megvalósításában. Szerinte van zsidó-kérdés, amelyet meg kell oldani. A Ház február 28-i ülésén folytatódott a zsidó-törvényjavaslat vitája, amelyben Eckhardt Tibor javaslata élesen eltérő volt korábbi vélekedéséhez képest. (Erről részletesen szólunk a numerus clausust s annak következményeit tárgyaló fejezetrészünkben.) Az 1939. évi választásokra úgy került sor, hogy az eltelt szűk két évtized alatt meghatározó változáson ment át a kormánypolitika, a kormányzat, és a parlament mögött álló pártpolitika, a politikát megtestesítő és képviselő politikusok, a helyi és országgyűlési képviselők, de - minden bizonnyal - az ország és Miskolc szavazóképes lakossága is. Az 1920-as évek bethleni politikája nem hasonlítható össze Teleki politikájával, s bár kormánypárt volt az Egységes Párt és a Magyar Elet Pártja is (a kettő között a Nemzeti Egység Pártja), igen nagy az ideológiai, a programbeli távolság a két időszak és pártjai között. „Bethlen a 19. századi elit demokrácia között tartotta pártját. Gömbös és Imrédy a felülről irányított szervezett tömegerőre támaszkodott egy más korszak, egy új paradigma, a tömegdemokrácia kezelésének kormányzati megoldásait kereste..."

176 A Teleki képviselte Magyar Elet Pártja által hirdetett általi halálra ítélték, de kegyelemből ezt életfogytig tartó kényszermunkára változtatták. Börtönben halt meg. Vö.: BÖLÖNY J. 1992. 374-375. p. ^ THURZÓ NAGY L. 1965. XXVI. köt. (1939) 5-6. p. BOROS ZS. 1999. 200. p.