Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

VÁROSPOLITIKA, KÖZTÖRTÉNET

löltre is szavazhatott. Az un. cenzus viszont lényegesen megválto­zott, nőtt a korhatár, az egy helyben lakás kötelező ideje, s az 1912 után születettektől már magasabb iskolai végzettség igazolását kí­vánták meg. A mandátumok, ezzel együtt a választókörzetek szá­ma is csökkent. A képviselőknél bevezették az ún. kauciót (pénz­ben előre letétbe helyezett választási biztosítékot), ezzel szemben csökkentették az induláshoz szükséges ajánlások számát. Az egyé­ni választókerületekben a mandátum elnyeréséhez az abszolút többség helyett elég volt a relatív, 40%-os támogatást meghaladó többség. 161 Ennek a törvénynek az lett a következménye, hogy Miskolcon 1939-ben 6000 fővel lett kevesebb a szavazók száma, ami a hagyo­mányos munkáskerületben Reisinger Ferenc vereségéhez vezetett. A másik ellenzéki jelölt, Eckhardt Tibor a városi lista helyett a me­gyei listát vezette, majd ezt is feladta. így 1939-ben a határozottan érzékelhető jobbra tolódás részeként a kormányzó Magyar Elet Pártja két jelöltje, Lukács Béla főispán és Molnár Dezső gépész­mérnök lett Miskolc két képviselője. Az 1935-1939 közötti ciklus, még ha egyértelműen nem is mutat­ta az eltolódás jegyeit, a várható változásokat mégis sejtetni engedte. Ezeket csak fontosabb mozzanataiban emeljük ki, ill. soroljuk fel. 1936-ban nemcsak az 1932 végén megalakult Nemzeti Egység Pártja aktivizálta magát Lukács Béla (1892-1958) ekkori főispán el­nöklete alatt, hanem megjelentek az első tünetei a Nyilaskeresztes Párt szerveződésének is. Első feltűnésük az Arany János utcai, szegény zsidók lakta „városrészben" volt, ahol részben a zsidóság, részben a szocialisták ellen szerveztek tüntetést. 162 Közben élese­dett az ellentét Eckhardt Tibor, ill. a kisgazdák és Gömbös Gyula, ill. a kormánypárt között. Miskolcra ebből csak annyi jutott „le", ami Eckhardt elmondásában a következőképp hangzott: „A bom­lás kikezdte már a legfőbb adminisztrációt is. A kormányban nincs egység, a kormány tagjai közül többen állnak a miniszterelnökkel szemben. A miniszterelnök minden ténykedése a legnagyobb el­lentmondást váltja ki." 163 Mivel ebben az időben a várostársada­i« Vö. BOROS Zs. 1999. 232-233. p. 1« THURZÓ NAGY L. 1965. XXII. köt. (1935) 6-7. p. 163 THURZÓ NAGY L. 1965. XXII. köt. (1935) 12. p.

Next

/
Thumbnails
Contents