Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

volt. Alapszabályzata szerint „feladata különösen a falusi lakosság fogyasztásának megszervezése helyi szövetkezetek alapításával. Gazdasági tevékenysége azonban nem csupán a fogyasztásra irányul, hanem támogatja az egyéni gazdálkodást, segíti azt a szükséges eszközök és nyersanyagok beszerzésével. A vidéki Hangya Szövetkezetek a budapesti központban egyesülnek, amelynek feladata nagybani beszerzéssel a tagszövetkezetek minden igényének kielégítése."

618 A termékellátásban a Hangya háttérvállalatai segítettek, Albertfalván vegyészeti termékgyára, Budafokon pincészete és szeszgyára volt, Sopronban pedig háztartási eszközgyára. Szolgáltatásai közé tartozott a kisebb összegű hitelek nyújtása is a parasztgazdaságok számára, ha volt megfelelő vásárlási fedezet. A miskolci Hangya-központ a Zsolcai kapuban volt, de az 1944. évi bombatámadás során a 38. szám alatti épület súlyos károkat szenvedett.

619 A Hangya Szövetkezetnek a háború előtti Magyarországon (1914-ben) 1276 szövetkezetben közel hétszázezer tagja volt. 1922ben szövetkezetei száma megközelítette a kétezret, taglétszáma pedig a 850 000 főt. (Alaptőkéje 340 millió korona volt.) 1928-ban (a korona-pengő pénznemváltást követően) 1752 tagszövetkezetének közel 800 ezer tagját vették nyilvántartásba, s összes alaptőkéje túllépte a hat és fél millió pengőt, ami a nagyon stabil üzletek kategóriájába sorolta. A Hangyának bár nem volt monopolhelyzete Miskolcon, nagyon komoly forgalmat bonyolított le. S bár az 1944. június 2-ai bombázáskor teljes iratanyaga megsemmisült, sokat sejtető az újjáépítéssel kapcsolatos polgármesteri levél. Gálffy Imre a város újjáépítését irányító polgármester az épületfelújítás helyett új székház építésére tett javaslatot a Hangya vezetőinek, amely a nagy forgalom miatt kívánatosan közelebb kellett volna hogy essen a Gömöri pályaudvarhoz. Itt a Hangya-központ új ipari sínpárt kapott volna. A tervezett építkezés nem valósult meg, hiszen 1948ban a Hangya országos hálózatát, így a miskolci és Miskolckörnyéki egységeit is megszüntették. 618 SCHACK B. 1930. II. köt. 225-226. p. w DOBROSSY I. 1995.113-114. p.