Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

(1825-1916) volt, aki az új típusú bútorokat Pesten kezdte el gyártani, majd onnan költözött a kitűnő alapanyagban bővelkedő Hámorba. Halála után a „bútorgyárat" fiai vették át, a vezető, haláláig ifj. Zartl István (1856-1925) volt.

377 A reklámok és cégbírósági iratok szerint az első világháború előtt támlás és nádfonatú kávéházi székeket, hinta- és kerti székeket, asztalokat, kerti bútorokat, de kocsialkatrészeket is gyártottak. Jóllehet a XX. század elején száznál több alkalmazott dolgozott a „hámori mű"-ben, nehézkes volt a készáru-értékesítés, majd a vasgyár elszívó hatása érvényesült. Az üzem termékei így is kerültek osztrák piacra, s díjazták a brüsszeli világkiállításon is, a csőd szélére került az alapító, amikor az üzem 1914-ben leégett. Az erről szóló híradás már csak emlékezés volt a „nagy, modern ipartelep "-re. Az üzemről, az alapítás és működés körülményeiről ír Csiffáry Gergely is.

378 Az újabban előkerült dokumentumok alapján volt szükséges szót ejtenünk róluk, hiszen a céget hivatalosan 1928-ban törölték a működő üzemek sorából.

379 Az előállított termékek értékéről, mennyiségéről, egyáltalán az üzletvitelről a gyár leégését követően iratok nem maradtak fenn. A Szőke-, majd Jeney-féle bútorgyár annyiban hasonlít a Zartlféle gyárra, hogy szintén XIX. századi alapítási!, s üzemi tűz vetett véget működésének.

380 Valószínű bútorgyárként nem engedélyezték tovább működését, így lett egyszerűbb mesterség telephelye. A cipészmesterek és a cipőkereskedők részére kaptafákat, sámfákat állítottak elő, s a gépi felszerelés szerint jól ellátott műhely lehetett. Négy épületrészben 16 gép (szalagfűrész, csiszológép, villanymotorok) működött. Egy korabeli leírás szerint gépi felszerelése alkalmassá tette 80-100 munkás foglalkoztatására is.

381 A Vargaszögnek nevezett terület Miskolc lakott részének nyugati határán volt, így bár néhány mesterség képviselői (pl. pékek) tiltakoztak az éjjel-nappali zaj miatt, az üzemet városrendezési okok miatt rendelték el lebontani. A megszűnésről, annak idejéről csak annyit 377 B.-A.-Z. m. Lt. VII. 1/d. Ce. 17. majd VII. 1/d. Ct. 11. 378 CSIFFÁRY G. 2003. 430. p. 379 B.-A.-Z. m. Lt. VII. 1/d. Ct. 11. 380 DOBROSSY I. 1997. 165-169. p. 381 B.-A.-Z. m. Lt. VII. 1/d. Ce. 1076.