Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

gyár 1920-1930 közötti állapotát rögzítik.

341 A Tatár utcai főtelepen 1 körkemencében égettek, az agyag előkészítéséhez 1 törő, 1 sima és 1 finomhengermű, l-l db agyagszállító szalag, anyagadagoló, sodronypálya és téglafelhordó dolgozott. Villamos energiát ekkor még nem használtak, az energiát 1 gőzkazán szolgáltatta, ezzel működtették a gépeket. A tégla szárításához 13 szín állt rendelkezésre. (Ezt alakították át 1944-ben gettóvá, s innen történt a térség zsidó lakosságának deportálása a megsemmisítő auschwitzi haláltáborba.) A téglagyár 1938-ban felvásárolta a görömbölyi téglagyár részvényeit. (A Görömbölyi Gőztéglagyár Rt. önálló története ezért íródik 1920-1938 között.) 1940-ben aztán a Miskolci Gőztéglagyár részvényeinek 95,5%-át felvásárolta a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület képviseletében a Miskolci Takarékpénztár. így az új elnevezés a Miskolci Takarékpénztár Gőztéglagyára Rt. lett. A háború után, 1945 januárjában született felmérés szerint a gyárban nyáron 9 tisztviselő irányításával 200-220 munkás dolgozott. A gőzgépet, a kazánt és a téglaprést a németek felrobbantották. Az 1 650 000 db téglát és a 220 000 db cserepet azonnal a háborús károk felszámolására (elsősorban középületek helyreállítására) fordították. Az igény óriási volt a termékek iránt, a termelés megkezdése viszont a széntermelés és -ellátás függvénye volt.

342 1948ban a téglagyárak is nemzeti vállalatokká alakultak. így született meg a Borsodvidéki Téglagyárak Nemzeti Vállalat. Ennek már nem volt része a MÁVAG téglagyára, amelyet 1944-ben a gyár bombázása során megsemmisítettek. A háború után induló új, később lakótelepi építkezések már más gyártási koncepciót (helyszínt és anyagellátást) igényeltek. 1950 nyarán a helyi sajtó arról tudósított, hogy elkezdték Mályiban az új téglagyár építését, melynek tervezett napi termelése 95 000 db tégla mellett egyéb termékeket is magában foglalt.

343 A Miskolci Gőztéglagyár telepeinek egyikét Hejőcsabán működtette. Az igazgatóság egyik tagja - aki egyben a miskolci Erzsébet Fürdő ügyvezetője volt - meggyőzte a részvényeseket arról, hogy a városi fejlődés útjába eső hejőcsabai részleget fel kell szá341 B.-A.-Z. m. Lt. VII. 1/d. Ct. 149/1940. 342 B.-A.-Z. m. Lt. XVII-2. 1001/1945. 343 Északmagyarország, 1952. április 12.