Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

bai kapuban, de Hejőcsaba területén, s természetesen a diósgyőri állami vas- és acélgyárnak is volt saját, speciális téglaféleségeket gyártó téglagyára. A nyitott agyagbányák miatt óriási gödrök keletkeztek, az agyagot fedő réteg eltávolítása meddőhegyekethozott létre. Mindezek behatárolták egy-egy téglagyár működésének idejét. Miskolc környékén nemcsak jó minőségű agyagot lehetett bányászni, hanem Tapolcán (előbb a Várhegyen, majd a Nagykőmázsán) mészkövet, amelyre felépülhetett a hejőcsabai mészgyár. A termelő és feldolgozó helyet bányavasút, vagyis keskeny nyomtávú vasút kötötte össze, amelyet még a XX. század második felének elején is alkalmassá kívántak tenni személyszállításra. A mészkőbánya, a mészgyár, a kettőt összekötő iparvasút olyan egységet alkotott, amely körül kolónia alakult ki Hejőcsabán. Az 1948-as államosítás után itt voltak meg a lehetőségei a nagyüzemi cementgyártás megteremtésének.

333 Ezt megelőzően a Zsolcai kapui ipartelepen működött cementet felhasználó építőipari vállalkozás (a gránit-, azbeszt- és palaművek, valamint a cementáru és betonépítési vállalat). Az építőipar nélkülözhetetlen alapanyaga a homok és a kavics. A Sajó és a nyéki tavak egyaránt jó lehetőséget kínáltak ezek kitermelésére. Két kavicskotró vállalat működött 1919-1949 között, közülük az egyik 100 főnél több munkást foglalkoztatott, s 1948ban az államosított vállalatok között, József Attila úti központtal tovább folytathatta munkáját.

334 Az építészeti üvegigényeket az 1925-ben Miskolc és Diósgyőr határán telepített Első Magyar Öntöttüveggyár Rt. elégítette ki.

335 A létszám és a gépesítettség, de az előállított termékmennyiség alapján is ez volt az építőipar legnagyobb gyára. Az átlagosan 150160 munkást foglalkoztató üzem termékeire főleg a második világháborút követő újjáépítés során volt szükség. így érthető, hogy 333 LÉNÁRT B. 1980.133-180. p. 334 B.-A.-Z. m. Lt. I. 1/d. Ct. 1259. VII. köt. 49. p. (Lövi testvérek 1923-1929 között működött kotróvállalata), B.-A.-Z. m. Lt. VII. 1/5. Ct. 813. IV. köt. 1259. p. (Kupferstein, Wilhelm és Rácz kavics- és homokkitermelése). 335 B.-A.-Z. m. Lt. VII. 1/d. Ct. 1603. VIII. köt. 268. A cég 1941-ben Budapestre tette át székhelyét, de az államosítás után kizárólag városi igényeket elégített ki.