Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

lemezt gyártott; a durvahengersor, amelynek napi termelése 450650 q durvarúd és idomvas, illetve 200-450 q hídlemez volt; a középhengersor, amely lapos- és gömbvasakat, bánya- és kisvasúti síneket, hevedereket állított elő, napi 250-900 q mennyiségben és a finomhengersor, ahol kereskedelmi rúdacél, reszelőacél, acélrugók és idomvasak készültek. Termelése 180-700 q volt 24 óránként.) A hengerművekhez tartozott a kovács- és sajtolóműhely, ahol kerékabroncsok és gépalkatrészek készültek napi 400 q termelőképességgel. 10. Szegkovácsműhely (sajtoló, menethengerlő, csavarvágó, menetfúró, csiszoló gépekkel. Csapszegdaraboló ollókkal távirdapóznákhoz használatos vasalkatrészeket, különféle csavarokat, sín- és csapszegeket, híd- és vasszerkezetszegecseket gyártottak. Napi termelésük 2500 q volt.) 11. Esztergaműhely (1927-ben éjjelnappali műszakban havonta 700 q acél- és vasöntvényt, kovácsolt alkatrészt munkáltak meg.) 12. Váltóműhely (normál- és keskenyvágányú váltókat, villamosváltókat és kitérőket 6 géppel állítottak elő, havonta 500 q mennyiségben.) 13. Téglagyár (4 db félgáz, 1 db gáztüzelésű kemencében tűzálló és samott termékeket állítottak elő 2700 q, illetve 4000 q mennyiségben havonta; a téglagyárhoz tartozott dolomitkőőrlőberendezés, kavicsmosó, valamint vöröstéglagyártó üzem. A saj tológépen évi 1700 ezer db téglát állítottak elő részben belső használatra, részben a munkások építkezéseihez, a téglagyárban működött még egy 350 db/óra teljesítményű födémcserép-sajtológép is.)

323 Az üzemi leltár pontos képet nyújt valamennyi egység munkagép-ellátottságáról, amely az 1919-es román leszerelést és elszállítást követően került a Vas- és Acélgyár műhelyeibe. Ebben az öszszeírásban már nem szerepelt az ún. lövedék-esztergaműhely. Ezt később, 1930-ban áttelepítették az „Újgyárba", amelyből kifejlődött a Diósgyőri Gépgyár. Az „Újgyár" ágyúgyártásra rendezkedett be, katonai parancsnokkal az élén. Mivel hadiipari igényeket elégített ki, közvetlenül nem tartozott a MÁV AG rendszeréhez, annak mintegy megrendelője, „üzletfele" volt. 323 KISZELY Gy. idézi a Központi Kohászati Múzeum gyűjteményében fellelhető' üzemigazgatói beszámolót. Leltári szám: 81.5.28. 6., ill. a szerző munkájában 190-198. p.