Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

szeripari szakmáknak képviselete. Fahrn és városban egyaránt megszokott volt, hogy a hentes leszúrta, majd feldolgozta a sertést, de - mint Miskolcon is egy-egy példa bizonyítja - a hurka vagy a kolbász töltése, utóbbi és a hús füstöléssel történő konzerválása már más kézműipari, vagy háziipari tevékenység volt. A mészáros elsősorban a szarvasmarhával, esetleg a juh levágásával és feldolgozásával foglalkozott. A két szakma azonban a céhes időktől fogva összekapcsolódott. Természetesen mellettük meghatározó volt a vágóhíd, a különféle húsfeldolgozó „gyár"-ak, mint a kolbász-, a húskonzerv-, vagy a szalámigyár. Az élelmezéssel, pontosan a város élelmezésével kapcsolatos gondokat jól mutatja, hogy az élelmiszeripar (malmok) államosítása megtörtént, a vendéglátóipar is nemzeti vállalattá alakult, ennek ellenére a pékségek változatlanul még magánkézben vannak, ugyanúgy, ahogyan a hentesek nem jelentéktelen hányada. Erre utal az is, hogy a városnak volt olaj gyára, s magánkézben is volt hasonló üzem, mégis a háború után néhányan engedélyt kaptak olajütő működtetésére. Az élelmiszeripar körébe tartozó serfőzők, vagy lerakatok már nemzeti vagy állami vállalatokká alakultak, de az ételecet vagy a szikvíz előállítása 1949-ben még kézművesműhelyekben történt. Az élelmezéssel kapcsolatos gondokra utal az is, hogy a kifőzdék is magánkézben maradva működhettek még egy ideig. A város vendéglátásának színterei a szállodák, a szállodai éttermek és kávéházak voltak, viszont ezekhez képest is magas a cukrászdák száma. A cukrászatnak a XIX. század elejéig visszanyúló svájci gyökerei voltak Miskolcon, ebben a korszakban pedig olasz cukrászok és fagylaltosok telepedtek meg a főutcái üzletekben. A statisztikákban vendéglőként feltüntetett „intézmények" csak ritkán feleltek meg az egészségügyi elvárásoknak, jobbára piacok és vásárhely környéki, időszakosan üzemelő kifőzdék voltak. A „szolgáltató" ipar, vagy „műszerész" ipar tárgykörébe lenne sorolható néhány olyan kisipari tevékenység amely a gépkocsik, vagy rádió térhódításához kapcsolódnak. Új szakma a villanyszerelő, az elektrotechnikus, a mezőgazdasági gépjavító mellett az általános szerelő, vagy a „finomabb" eszközök esetében a műszerész. Ez utóbbi szakma képviselőinek száma azonban negyedszáz alatt maradt a XX. század első felében.