Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)
A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE
geket". 264 így még 1949-ben is van egy-egy rokka-(fonókerék), fapipa-, faszerszámkészítő, de fajáték „gyár" is. A kefekötők száma 4-5 fő között mozgott, s termékeikre - az üzletekben és a vásárokon - éppúgy szükség volt, mint a kosárfonók használati tárgyaira. (Az ő számuk is 2-5 alkalmazott közötti műhely működését feltételezi.) A termékekhez felhasznált alapanyagok közül kiszorult a szaru és a csont is. A gyári tömegcikkek kiszorították a fésűs mesterséget, s már csak egy-egy gombkészítő tudta eladni termékeit. Az egykor céhes keretek között működő pipakészítők közül csak egy maradt meg, a szitakészítők pedig két műhelyben dolgoztak. Amikor a statisztika évtizedeken keresztül 4-4 kötélverőt, kötélgyártót tüntet fel, ugyanazokról a személyekről van szó. Nyomonkövethető, hogy egy-egy mester halálával a mesterség is megszűnik, mert a hagyományos termékekre már nincsen szükség. Vonatkozik ez olyan nagy múltú szakmákra, mint az agyagművesség, vagy keménycserép gyártás. Átadják helyüket miskolci üzemeknek, majd a porcelánedény-kereskedőknek. (Csak porcelántermékekkel 10 kereskedés foglalkozott az 1930-as évek végén.) Szót érdemel a miskolci nyomdászat és a külön szakmaként űzött könyvkötészet. A monográfia korábbi kötetei foglalkoztak a XIX. század első harmadában kezdődő miskolci nyomdatörténettel. Egy évszázad elteltével Miskolcon 10-15 nyomda működött egyszerre. A nyomdák és a nyomdatermékek nemcsak a megszállások idején (1919. augusztus-november között román, 1944 decembere - 1945 áprilisa között szovjet), hanem a hétköznapi politikai életben - főleg országgyűlési választások vagy tömegdemonstrációk, tüntetések idején - is fontos szerepet töltöttek be, a termékeik iránti igény kimutathatóan megnőtt. Miskolc város polgármesterének átirata a Kereskedelmi és Iparkamarához ezt támasztja alá. „Az orosz katonai parancsnokság által átadott üzemek jegyzéke" c. dokumentum 30 üzem nevét, címét tartalmazza. Az üzemek között 7 nyomda szerepel. (Ugyancsak itt olvassuk a miskolci és a diósgyőri villanytelep, a városi malmok, a mosodák, a hús-, dohány-, kenyér- és szeszüzemek „visszaadását".) 265 1949-ben, a nyomDOBROSSY 1.1994. 265. p. 265 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. 43.796/1945.
