Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

iparossal). 1920-ban a festők még nem, 1946-ban viszont 70 fővel önálló szakmacsoportot alkottak, s megalakították a „Miskolci Festőipari Mimkások Kollektív Üzemi Szövetkezetét". A textil- és ruházati ipar (főleg a női szabók és fehérnemű-készítők miatt) 1920ban és 1946-ban is a legtöbb iparost foglalkoztatta. A „Miskolci Ruházati Iparosok Anyagbeszerző, Termelő Szövetkezete" 430 önálló iparost tömörített. A faipar, a fémipar és az építőipar szövetkezetté alakulás előtt állt, de mindhárom szakmacsoport olyan részét képezte az újjáépítésnek, majd az új város kialakításának, amely csak állami vállalatok formájában volt elképzelhető.

258 1949-ben 329 gyári és ipari üzemet írtak össze Miskolcon. Ezek közül már államosított üzem volt 17. (Gázgyár, MÁV vasúti műhely és fűtőház, Erzsébet kórház mosodája, MÁV-fűtőház olajtelepe, Villamos és Közlekedési Vállalat, valamint ennek a javító műhelye, az Államépítészeti Hivatal felújítási telepe, Városi téglagyár, Üveggyár, a Tatár utcai samottéglagyár, a fűrésztelep, a közműüzem famegmunkáló műhelye, a kórház fatelepe és lakatosüzeme, valamint a Szilágyi és Diskant Gépgyár.) Az államosított üzemek és gyárak stratégiai fontosságuk és nem mrmkáslétszámuk, vagy technikai felszereltségük miatt kerültek központi irányítás alá. „Közületi" minősítést kapott 8 üzem (a Zsolcai kapui malom, az izraelita hitközség pászkasütődéje, a városi csatornázási művek, a két munkást foglalkoztató papírzacskóüzem, a városi jéggyár, a városi trágyagyár és az Erzsébet kórház fürdője mint többségükben városi érdekeltségű üzemek.) A kimutatásban 4 szövetkezet jelenik meg: így a MÁVAG szikvízgyára, a Borsodmegyei Vendéglátó Szikvízüzeme, a Felsőmagyarországi Szeszfőzde és a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének Olajgyára, amely 1949-ben nem működött és mimkása sem volt. A Takarékpénztár téglagyárát (Tatár u.) már államosították (a többi „állami" tulajdonú volt). Nemzeti vállalat lett az Italforgalmi Kft. Szikvízgyára, a Városi tejüzem, a Hercz-gépgyár és az ipartestület építőipari szakcsoportjából alakult Építőipari Mimkások Termelő és Értékesítő Szövetkezete, Építőipari Vállalata. A Deichsel drótkötél és drótárugyár (a későbbi December 4. Drótművek) 500 fővel dolgozott, s szovjet ér258 KOVÁCS L. 1947.5. p.