Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)
A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE
ni gazdálkodás helyzetéről szól. 1951-ben a Városi Tanácson megalakult a mezőgazdasági osztály, s minden kerületben mezőgazdasági előadó dolgozott. A II. kongresszus óta (február-augusztus) az állami gazdaságok és tszcs-k területe 10%-kal növekedett. Az állami gazdaságok területe a kulákok földjeivel gyarapodott, amelyeket azok átadtak az agrárproletárokból szerveződött tszcs-nek földbérlet formájában. A termelőszövetkezeti mozgalom kiszélesítését a város fontos feladatának tartotta, ezért Diósgyőrben, Görömbölyön és Hejőcsabán is tsz-szervező csoportok kezdtek munkához, tehát Nagy-Miskolc területén termelőszövetkezet korszakunk végéig nem működött. Az 55 tszcs-taggal szemben 4052 egyéni parasztgazda volt, de ezek 42%-áról tudták, hogy kétlaki munkás, tehát nem a földből él meg. A gondot a szervezők abban látták, hogy a parasztok olyan terményeket visznek piacra, amely a modern mezőgazdaság célkitűzéseinek nem felel meg. A parasztgazdaságok állították elő az őszi búza többségét, de a takarmánytermesztés elsődlegesen a saját állatállományok fenntartását szolgálta. A cél az, hogy Miskolc körül 50 km-es körben mezőgazdasági övezetet kell kialakítani, amely ellátja az egyre növekvő számú ipari munkásságot. Erre a paraszti gazdálkodás már nem alkalmas, csak a nagyüzemi növénytermesztés és állattenyésztés. Ennek új fórumait az állami gazdaságok fejlesztése és a termelőszövetkezeti gazdálkodás megteremtése jelenti. 233 A második világháború után újjászerveződni látszó agrárium előtt tehát más út állt, mint azt a hagyományos termelésben járatos gazdaságok és gazdák elképzelték. Az új termelés kialakításához pedig 1951-től nem volt szükség a hagyományos struktúrákra. történt a fordulat, amely a mezőgazdaság átszervezését is jelentette. 1951 februárjára összehívták az MDP második kongresszusát, a mezőgazdaság helyzetével kapcsolatos jelentés része volt a kongresszus előírásai végrehajtásának. A személyi kultusz erősödésével, az első 5 éves terv célkitűzéseinek végrehajtásával együtt jártak az elbocsátások és a kitelepítések is. Az ettől való félelem átsüt a jelentéseken is. 233 B.-A.-Z. m. Lt. XXIII. 111.1-15/1951.
