Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

it, viszont a szarvasmarha- és a sertésállomány számában komoly előrelépést mutatott a 3 éves terv időszakához képest. Az egyes szektorokat tekintve az egyéni gazdaságok rendelkeztek még az állatállomány több, mint 80%-ával. Az egyéni gazdálkodás, az állami és a szövetkezeti gazdálkodás 1948-1949 között A parasztgazdaságok termelőszövetkezetté történő átalakítása 1948 augusztusában mozgalomként indult útjára Kecskemétről. 1951-ben már szép számmal voltak olyan községek, vagy nagyobb települések, amelyek minden családja belépett a szövetkezetbe, így születtek a termelőszövetkezeti községek vagy termelőszövetkezeti városok. A gépesített növénytermesztés egyébként ezek mellett is megkívánta a határ területeinek összevonását, a tagosítást.

226 1948 decemberében napvilágot látott a termelőszövetkezetek működésének szabályzata, amely három típust, három fejlettségi szintű csoportosulást különböztetett meg. Az I. és II. típusú szerveződések még inkább az egyéni gazdálkodáshoz álltak közelebb, a III. típusba az „ideológiailag legfejlettebbek", a közös gazdálkodás eszméjét és gyakorlatát választók tartoztak. Mivel földművesszövetkezetek korában is voltak, ezekből folyamatosan kiváltak a termelőszövetkezeti csoportok, a „téeszcsék". Nem csak a gazdasági megkülönböztetés, hanem egy ideológia érvényesítése volt a célja annak, hogy számba vették a gazdag parasztokat (a birtokhatár 25 kh terület volt), és nem törődve az adott földterület jövedelmezőségi mutatóival, elkülönítették a mezőgazdasági népesség nem jelentéktelen csoportját, akik a „kulákok" lettek. Az agráriumban ezzel elkezdődött az ideológiai harc a kuláksággal, a kulákszemlélettel szemben, amely gyakran birtokvesztéshez, internáláshoz, kitelepítéshez, családi és egyéni tragédiák sokaságához vezetett. (A termelőszövetkezeti mozgalom első szakasza 1948-tól 1953ig tartott.) 226 PESTOVICS J. 2002.15-16. p.