Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

Állattartás, a város állatállományának hasznosítása Az első világháború harci cselekményei elsősorban a lóállományt csökkentették. A városi kényszerintézkedések, a háborús gazdálkodásra való átállás, a „szociális háló" biztosítása a megszokottól lényegesen eltérő módon csökkentette az állatállományt, ugyanakkor városi kezelésű állattelepeket (pl. sertéstelep) hozott létre. Az évtizedes statisztikai kimutatások a szarvasmarha-, ló-, sertésállomány mellett számba veszik a juhállományt is, ami Miskolcon azért fontos, mert a település gyapjúvásárai tömegestől vonzották ide a kereskedőket. A földrajzi környezet nem volt alkalmas a bivaly, a szamár, vagy öszvér hasznosítására, de a kecske tartására sem. A házi szárnyasokat mindig együtt jegyezték, a méhészeti adatok esetlegesek éppúgy, mint a selyemhernyó tenyésztésével kapcsolatos statisztikák. A statisztikák mellett főleg a korabeli sajtó, egy-egy állatfajta tenyésztésének történeti feldolgozása, vagy a szövetkezetesítés időszaka az, amely hasznos adatokat szolgáltat az állattartással, állattenyésztéssel kapcsolatban. Az 1920-as évek közepén a miskolci sajtó egy korképet jelentetett meg, amelyben azt vizsgálták, hogyan él egy miskolci polgár? Az élelmiszerfogyasztásról, az „életstandard"-ról az volt a következtetés, hogy nemcsak a háborúban, hanem „a háború után is olyan hihetetlen mélységekbe esett alá, amely alig elképzelhetővé teszi azt az életet, amely elénk rajzolódik a jövedelem, az adó, a hús, a tej és a kenyérfogyasztás statisztikájából."

217 Az egyik legkarakterisztikusabb adat a húsfogyasztási statisztika, amely szerint az 1927-ben levágott 3370 marhával szemben 1928-ban 3290-et, juhból és bárányból 2139-el szemben 1897-et vágtak. Sertésből 10 300-ról 11 305-re való növekedés örvendetes, de ez annak köszönhető, hogy 1927-ben üzemelték be a miskolci sertéshizlaldát, amely a környék legnagyobb állattenyésztő üzeme. Új jelenség (s bizonyos értelemben a nyomor növekedésére utal) a lóhús fogyasztásának elterjedése. A háborús évek végéhez képest több, mint négyszeresére nőtt a lóhúsfogyasztás mennyisége, amely az