Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

dinnye (sárga és görög) 1 2 3 7 egyéb (vegyes) zöldség 262 273 összesen: 33 92 314 358 Ugar (vetetlen) föld 13.5 33 1.159 Összes bevetett terület 4581 3204 6674 8200 Vizsgált korszakunkban (de ezen túlmenően hat évtized alatt, s a földreformot követően egy évtizeddel) a város bevetett területe növekedett. 1949-re 2000 kh-dal, 1955-höz viszonyítva pedig csaknem három és félezer kh-dal. Utóbbi esetben azonban rendkívül magas a vetetlen, tehát építkezések, közművesítés, más jellegű beruházások miatt kivont területek nagysága. (Természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy míg 1945-ben a „történeti" Miskolc művelt határáról, 1949-ben és 1955-ben Nagy-Miskolc területi arányairól tárgyalunk, 1949-ben Diósgyőr és Hejőcsaba, 1950-től Görömböly, Hámor és Szirma határával bővült Miskolc, ami elsősorban a kerti zöldségtermesztésnél mutatkozik.) A statisztikai adatok a búza, de az összes kenyérgabona termesztési területének csökkenését mutatják. Ez nemcsak Miskolcra, hanem - a gabonaválság után - a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara egész területére jellemző volt. A táblázatban az 1928-as adatok még a „csúcsot" jelentik, hiszen 1925-1926-ban a gabonapiac árai még stabilak voltak, sőt még 1927-ben is növelték a kamara területén a búzával bevetett földek nagyságát. Mivel az élelmiszeripar előbb érezte a világgazdasági válságot, 1930-ban a gabonatermesztők még csak a vásárlási árak csökkenésével találkoztak. A kamarai jelentésben olvassuk, hogy „az 1930. évi augusztus havában tömegesen érkeztek panaszok a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamarához. Nagy és kisbirtokosok, bérlők, sőt gabonakereskedők is sürgős intézkedéseket kértek a Kamarától a helyi malomiparral szemben. A malmok ugyanis szinte egyértelműen arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a Hernád, a Sajó és a Bódva völgyében, valamint a szomszédos részeken termelt búzát sem meg nem veszik, sőt a már korábban megvett tételek átvétele alól is mindenáron szabadulni igyekeznek. A malmok ezen magatartásának következménye az lett, hogy a búza lokális ára mélyen a pesti paritásos ár alá süllyedt, pedig rendszerint a miskolci búza ára kedvezőbb volt,