Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

telefonközpontját (100-100 kapcsolási kapacitásúak voltak) leszerelték és elvitték. 1944. december 5-én, a szovjet csapatok bevonulása után a posta és a hírközlés technikája is a hadigépezet szolgálatába állt, vagyis a működő egységeket (az ipari üzemekhez, nyomdákhoz, energiaszolgáltatáshoz hasonlóan) lefoglalták. December 10-én egy központot helyreállítottak, s ezzel kapcsolatot lehetett tartani a szovjet városparancsnoksággal, a két vasúti pályaudvarral, a MÁVigazgatósággal és a polgári hatóságokkal. 1944 végére már üzemelt egy olyan központ, amely 100 állomást volt képes befogadni. Ez azt jelentette, hogy nemcsak a legfontosabb hadiüzemekkel, polgári központokkal, hanem magánelőfizetőkkel is helyreállt a német megszállást megelőző állapot. Az 1939-ben beüzemelt automata telefonközpont 1945. január 5-től lett ismét üzemképes.

143 Miskolc és Debrecen között - az Ideiglenes Nemzeti Kormánynyal való kapcsolattartás miatt - a Tiszán és az árterületen (Ároktő és Tiszacsege térségén) keresztül ún. légvezetéket építettek ki. A Debrecenben december 22-től dolgozó ideiglenes kormány 1945. január 5-én hozta azt a rendeletet, amellyel a miskolci posta mint a kassai igazgatóság jogutódja igazgatósági kirendeltségként megkezdhette, illetve végezhette munkáját. 1947-től Miskolc végleges kerületi postaigazgatósági rangot kapott. Ez kiterjedt BorsodGömör, Heves, Nógrád, Abaúj és Zemplén megyék területére. 1949. február 28-án azonban megszűnt a miskolci központ, és a régiót besorolták a debreceni igazgatóság irányítása alá. Korszakunk - a hírközlés vonatkozásában - azzal zárult, hogy 1950 szeptemberében visszaállították a Miskolci Postaigazgatóságot.

144 Miskolc város 1929-ben megjelent monográfiájában Wittich Andor, a Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára adott összefoglalást a közgazdasági állapotokról. A postáról, a tervezett új postapalotáról, a telefon- és távíróhálózat fejlődéséről vázlatosan említést tesz, de a rádiózásról még nincsenek ismeretei.

145 Ekkor viszont a sajtóból már ismerték a miskolciak, hogy a budapesti rádióadások hallhatóbbá tétele érdekében Miskolcon, a Sajó-parton i« KAMODY M. 1988. 45^8. p. KAMODY M. 1985.110-113. p. 145 WITTICH A. 1929. 397-433. p. ill. 405. p.