Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

tette őket a magyar királyi légierőnél megvalósuló szolgálatra.

104 A háborút követően 1946-1947-ben hozzákezdtek a repülőtér újjáalakításához azzal az elgondolással, hogy Miskolc egyik bázisa lesz a személyforgalmat és áruszállítást lebonyolító, megújuló magyar légiközlekedésnek. Miskolc-Debrecen és Miskolc Budapest között 1947. június 24-én indult meg a rendszeres személyforgalom. A fővárosból érkező 21 személyes szovjet típust! gépet Gálffy Imre polgármester és Oszip István főispán fogadta a repülőtéren. A Korona szállóban tartott fogadásra hivatalosan is megismételték, hogy a Budapest-Miskolc-Debrecen közötti személy- és teherforgalom ekkortól rendszeressé vált.

105 Korszakunkban ezzel le is zárult a polgári légiközlekedés története, de a sportrepülés folytatódott a DVTK Repülő Szakosztályának keretén belül.

106 A városi tömegközlekedés fejlődése Miskolc tömegközlekedésében a villamos kapta a főszerepet, amely 1897-ben indult útjára, s 1949-ig tartó történetében számos „leg"-et jegyezhetünk fel. A korabeli sajtó szerint a „vidéki" Magyarországon Pozsony után Miskolcon indult el a városi közlekedésnek az a modern formája, amely a XXI. század elején is meghatározó lebonyolítója a tömegközlekedésnek. Ezzel az egyvágányú, kitérős rendszerű közlekedéssel egy fő- és egy szárnyvonalon közlekedtek azok a kocsik, amelyeket 10 db motorkocsi vontatott. A közlekedéssel egyidős szabályzatban megfogalmazták, hogy csak olyan motorkocsik közlekedhetnek a síneken, amelyeket elláttak „elgázolást kiküszöbölő szerkezet"-tel.

107 A Tiszai pályaudvar és a Szent Anna templom közötti vonalon 8 kitérő, ill. megálló, míg a Búza tér és Népkert közötti szárnyvonalon 6 megálló volt. A közlekedés megindulásához a pályaudvar előtt új, 30 méter hosszú Szinva-hidat kellett építeni, amely a második világháború végéig fából ácsolt maradt. A Baross Gábor ut104 Magyar Jövő, 1943. október 12. los Miskolci Hírlap, 1947. június 24. 106 CSORBA L. 2001.166. p. 107 MESZLÉRI Z. 1972. 8. p.