Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

lillafüredi állomás előtt és után egy-egy (112, illetve 119 méter hosszú) alagút és a Hámori-tó mellett egy olyan ívhíd, amelynek 4 X 8 méteres nyílásai vannak. A bükki erdei vasút kiépítése összekapcsolódott helyi jelentőségű úthálózat kialakításával is. Közúti közlekedés (országutak, helyi utak, hidak, vámházak) Miskolc legjelentősebb országútjait korszakunkban csak karbantartották, új utak nem épültek. Legfontosabb a Kassát Budapesttel összekötő, Miskolcon átvezető országút volt, amely - a városkapuk nevében is őrzötten - Felsőzsolca felől érte el és Csaba (Hejőcsaba) felé hagyta el a települést. Erre az titra Zsolcánál (Felsőzsolca) csatlakozott a Tokaj-Hegyalj a felé vezető út, amely a tokaji Tisza-hídon át Debrecent érintve haladt Erdély felé. Az észak felé vezető út a Szentpéteri kapim át biztosította a gömöri táj és bányavárosok megközelítését.

70 Negyedik városkapunk emlékét a Miskolcról Diósgyőrbe vezető tit őrizte meg napjainkig. Ezek az utak megyei fenntartásúak voltak, az utakon hidak jelentették az átjárhatóságot. A közúti közlekedéshez kapcsolódott a vámszedési jog, illetve a vámfizetési kötelezettség. Az útadó mértékét törvény fogalmazta meg, az állami egyenes adóból 10% a törvényhatóságot illette meg. Az utak használatának, fenntartásának és építésének szabályozása mellett 1910-től érvénybe lépett a közúti hídszabályzat. Az első világháború - bár nem okozott károsodást a közutakban, a közúti és vasúti hidakban - új helyzetet teremtett az utakkal és hidakkal kapcsolatosan a megváltozott határokon belül. Ennek keretét az 1920. évi XXVII. tc. jelentette, ill. fogalmazta meg.

71 Miskolc „szomszédságában" ekkor épült a lillafüredi, a sajószentpéteri és a hejőcsabai országút. 1930-1934 között korszerűsítették a 3. számú főút Mezőkövesd- Emőd-Nyékládháza-Mályi-Hejőcsaba-Miskolc útvonalát, s ezzel elveszítette több évszázados jelentőségét a postajáratok által is használt Vatta-Harsány-hejőcsabai útvonal. 70 VERES L. 2003. 312-313. p. 71 SZOMOLÁNYI A. 1988. 28-29. p.