Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

VÁROSPOLITIKA, KÖZTÖRTÉNET

rosba. A Kormányzótanács az új biztost csak ideiglenesen küldte Miskolcra, amíg Kenderes Pál, Borsod „véglegesen" kinevezett kormányzótanácsi biztosa meg nem érkezik (május 30-án érkezett Kenderes Miskolcra).

60 Hirossik később Kassára, majd Eperjesre ment, végül pedig a postaügyek népbiztosává nevezték ki. Hirossik elvhű kommunistaként konstatálta, hogy a cseh megszállás előtt Reisingerék túlságosan nagy befolyása miatt a proletárdiktatúra korántsem volt „...minden irányú és konzekvens". A miskolci viszonyokról tett jelentésében külön hangsúlyozta, hogy a megszállás előtti vezetés a régi közigazgatást teljes egészében átvette, szoros személyi nexusban volt a burzsoáziával, és még csak meg sem kísérelte a diktatúra következetes alkalmazását. A városházán május utolsó napjaiban csak a polgármester-helyettes, Hodobay Sándor, a főkapitány, Rimóczy József és néhány városi tanácsnok - Plank Miklós, Csonthó Dezső, Peiker Béla, Haller József gróf tartózkodtak. A vármegyeházáról viszont az egész tisztikar elmenekült. Az intézőbizottság funkciókép telén volt. Tagjai közül Groszmann Zsigmondot, Szeder Ferencet, a munkástanács tagjai közül öt főt a csehek elhurcolták, mások a Vörös Hadseregben szolgáltak. Hirossik mégisTényeges szervezeti változásokat hajtott végre a városi közigazgatásban. A 29 városi ügyosztály helyett 8 ügyosztályt hoztak létre. Az I. ügyosztály vezetését Reisinger Ferenc kapta, és maga mellé vette Hodobay Sándort is. Hirossik Hodobay kinevezését nem ellenezte, tekintettel annak kiváló közigazgatási rutinjára és nagy tapasztalataira. A II. ügyosztály - kulturális és szociális ügyek - vezetője Pelyhe János, a III. ügyosztály vezetője vagyoni és pénzügyek - Schwarcz Árpád lett. Az átszervezés után a városháza a régi szociáldemokrata gárda és néhány lojalitást mutató köztisztviselő (Hodobay, Plank) kezébe került. Amikor Hirossik azt javasolta Reisinger Ferencnek, hogy foglalják le a pártszervezet számára a Kereskedők és Gazdák Körének helyiségeit, Reisinger ezt a leghatározottabban visszautasította, mond60 ERÉNYI M. 1956. 633. p.