Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

Pénzintézeti Központ Az 1916-ban alapított banktípust a tervgazdálkodás rendszerébe is beilleszthetőnek tartották, bár funkcióit lényegesen megváltoztatták. Legfőbb feladatát a szocialista vállalatok átszervezésével kapcsolatos különleges pénzügyi feladatok lebonyolítása, más esetekben vállalatok felszámolása jelentette. Hatáskörébe tartozott a Magyar Szavatossági Bank, a Magyar Pénzügyi Szindikátus és a Magyar Értékforgalmi Rt., valamint a magyar pénz- és tőkepiac szabályozására alakult részvénytársasági intézet ügyeinek lebonyolítása. Külkereskedelmi Bank A Pesti Magyar Kereskedelmi Bankból alakult 100 millió forintos alaptőkével, s a külföldi valuta- és devizaforgalmat bonyolította le. Kompenzációs tranzitüzletek pénzügyi lebonyolításával is foglalkozott, de nem önálló bankként, hanem működését a Magyar Nemzeti Bank felügyelte. Az említett banktípusok kialakítása után a következő lépés a bankok országos hálózatának megszervezése volt. Miskolcon három önálló bank és öt fővárosi bank fiókja, valamint több hitelszövetkezet kezdte meg (vagy módosult formában folytatta) működését. A gyakorlatban a vidéki városokban, így Miskolcon is előbb a kisebb bankokat és fiókokat beolvasztották a legnagyobb bankba, majd kialakították az országos szervezetnek megfelelő típushoz való besorolást. 1946-ban így nálunk a Miskolci Takarékpénztár, a Borsodmegyei Takarékpénztár és a Borsod-Miskolci Hitelbank maradt meg. A Borsod-Miskolci Hitelbank mindvégig megtartotta vezető szerepét, legnagyobb betétállománnyal és legmagasabb aktív kihelyezéssel (váltókölcsönnel) is ez az intézet rendelkezett. A magánszemélyek takarékbetétje helyett, jellemzőbb módon a vállalatok folyószámlabetétjeivel foglalkozott. Amíg 1943-ban a folyószámlabetét csak 31%-át tette ki az összbetétnek, addig 1946-ban ez az arány már elérte az 54%-ot. Feltűnő, hogy míg korábban meglehetősen alacsony volt a saját alap részaránya az össztőkéből, most ez lényegesen magasabb lett. Korábban átlagosan 30% körül mozgott, 1946-ban viszont 44%-ra emelkedett. Ebben természetesen nagy szerepet játszott a rendkívül alacsony betétképződés (4. táblázat).