Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

VÁROSFEJLŐDÉS, VÁROSÉPÍTÉSZET

A Speyer-kölcsön egyik nagy infrastrukturális beruházása a víz- és a szennyvízhálózat rekonstrukcióját tűzte célul. Az első világháború kitörése előtt, 1913-ban alapították meg a Miskolci Vízművek Vállalatot. Ennek kellett megépíteni a tapolcai forrásokra épülő második csővezetékrendszert. A munkálatokat 1927-ben kezdték, s egy évtizeden át tartott, különböző szakaszolásokkal. A napjainkban is működő alagútrendszert (amely Miskolc felől 490 méter, Tapolca felől 243 méter hosszú) 1938-ban adták át, s nemcsak a város vízellátásában volt stratégiai szerepe, hanem a háborús helyzetben az 1,9 m x 1,5 m-es alagút védelmi szerepet is kapott. Menekülési útvonalnak és óvóhelynek egyaránt kívánta használni a város védelmi parancsnoksága.

49 A közműalagút, illetve a fővezeték túlélték a második világháborús rombolásokat. A vízellátás a városban 1944. november 10-től szünetelt, de ennek oka a rendszer tapolcai gépházának leállása volt. December 29-től újra üzemelt a gépház, tehát a város vízkimaradása a vezetékes rendszerben mintegy másfél hónapig tartott.

50 A szennyvízelvezetés körébe sorolhatjuk a város patakrendezési programját. A Szinva és a Pece vizének elvezetése, a mederrendezés 1878-tól állandóan napirenden volt, de látható eredményt se a tervező, se a város vezetése nem tudott felmutatni. A Speyer-kölcsönből a legkisebb összeget, alig több mint 50 000 pengőt a Pece rendezésére fordították az akkori Debreczenyi (ma Régiposta) utcán. 1925-ben a közgyűlés a munkálatokról a következő határozatot hozta: „a beruházásokkal kapcsolatban szükségessé váltak a szennyvíz, esővíz és vízvezetéki csatorna építési és áthelyezési munkálatai, valamint az aszfaltozási munkák és a kerítés áthelyezési munkák, amelyek pótmimkaként végeztettek".

51 A városnak kevés üzeme volt, s ezeket is megkülönböztették „a város közönségének érdekeit szolgáló" idegen és saját üzemekre. A gázgyár és a villamos telep idegen volt, de házi kezelésűnek minősült a szemétégető telep (1907-ben épült), a jéggyár (1907 előtt épült), a csatornázási vállalat (1910-től) és a vízművek (1894-től). A háborús időszak élelmezése új ipari vállalkozásokat és városi be49 Felsomagyarországi Reggeli Hírlap, 1939. május 3., Magyar Jövő, 1939. május 3. 50 DOBROSSY I. 1996. 436-437. p. si B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1903.150. kgy/1925.