Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

VÁROSPOLITIKA, KÖZTÖRTÉNET

zásáról előkészítése volt - ha nem is tudatos módon - a házasságot tiltó, harmadik zsidótörvénynek. A „zsidó" fogalom kétféle értelmezést is kap, s megkülönbözteti az „izraelita" fogalomtól, amenynyiben ez utóbbit sokkal szűkebb körűen értelmezi. Az „izraelita" meghatározás a hitfelekezet megjelölésére szolgál. A „zsidó" fogalom tágabb értelemben azt a kört (vagy azok körét) jelenti, akikről a törvény rendelkezik. A zsidók köre tágabb, mint az izraelitáké (a különböző időkben kikeresztelkedettekről, más felekezetekhez tartozókról szól). A zsidók - természetben egy fajon belül - két kategóriába sorolhatók. A tágabb csoportra a törvény minden rendelkezése érvényes, a szűkebb csoportra csak bizonyos rendelkezések vonatkoznak (megkülönböztetett zsidók). A második zsidótörvény az elsőtől különbözik a százalékos arány megfogalmazásában és az eltiltásokban is. A törvényhatósági bizottságokba a virilista lista alapján nem kerülhetnek be, de választhatóságuk is korlátozott. Közhivatal-viselési jogukat megvonja, tehát köztisztviselő, közalkalmazott zsidó nem lehet. A szabadfoglalkozások körében (ügyvéd, mérnök, orvos, gyógyszerész, színész) a kamarai tagoknak csak 6%-át tehetik ki. Közhatósági feladatot nem láthatnak el (jegyző, közjegyző). A szállítás, kisipar területén 6-6%, a gazdasági vállalkozások értelmiségi tisztviselői között 12% lehet a zsidók aránya. A törvény még szól a kivándorlást elősegítő intézkedések meghozataláról, de ezekről később nem esik szó, sőt a különböző jogcímű összeírások, kimutatások a helyhez kötést szolgálják. A második zsidótörvény nem szól a munkaszolgálatról, azt tágabban, tehát nemcsak a zsidókra vonatkoztatja. A munkaszolgálat „a fegyverfogásra megbízhatatlannak tartott elemek katonai célú felhasználása." Ez pedig 1920-tól éppúgy vonatkozott a más politikai gondolkodókra, mint a nemzetiségekre, mindazokra, akikre nézve a kormány fontosnak tartotta a katonai terror alatt tartását. Kényszermunkatáborok ugyan voltak (zalaegerszegi internálótábor), de munkaszolgálatra 1939 júliusáig nem került sor. Ekkor bejelentik - s elsősorban zsidókról van szó -, hogy 5000 embert készítenek fel munkaszolgálatra. Ősszel, de főleg 1940 elején már Teleki Pál miniszterelnök is arról beszélt, ha külön zsidó cserkészszövetség létrejönne, azt úgy kellene kezelni, mint a zsidó fiúk munkaszolgálatra történő felkészítését.